Kutyakiképző válaszol

Hello

4 kuytus tulajdonosa vagyok, 2 puli, és egy szamojéd kerti kutyák, a bichon-om lakásban van. Jól neveltek, eddig semmi gond nem volt velük. A baj a bichon szukámmal van, novemberben kislányunk született, a kezdeti megszeppenés után a kutya is örömmel fogadta. A kutya mindvégig az ágyon aludt a lábunknál, előtte és utána is, nem akartam, hogy az legyen megjött a baba és őt kiturtuk. Ahová megyünk jön velünk, de tudja én vagyok a főnök, viszont a baba elkezdett mászni meg örülni a kutyának, és eddig kétszer történt meg, hogy a baba odahempereg az ágyon kutya pedig megmorogja, mintha figyelmeztetné. Jól megszidtam leparancsoltam az ágyról, egy ideig nem vettem róla tudomást, büntetásképp. Amúgy persze karakán szuka felemelt lábbal pisil, imádja a gyerekeket bárhová is megyünk, rohan hozzájuk, engem istenként tisztel. A kérdésem az lenne, mi a teendő, hogy viselkedjem vele. Nagy állatbarát vagyok, és szeretném, ha a pici is az lenne, már most örül, minden jószágnak:D  eddig nem is volt gond, de most kicsit tehetetlen vagyok, persze sosem maradnak kettesben, de szeretném, ha jó viszonyban lennének. Én arra is gyanítottam, hogy féltékeny, és egyértelműen nem ismeri el a gyereket, mint felette lévőt a rangsorban, holott először a kicsit üdvözlöm, hasonlók. Válaszát előre is köszönöm!!!

Kedves Gazdi!
A kisbabák hangosak, mozgásuk bizonytalan koordinálatlan ezért a kutyák vagy elkerülik őket, vagy tudomást sem vesznek róluk, vagy megpróbálják megértetni velük, hogy Ők nem értékelik ezt a „viselkedést". Ez idővel megváltozik, mire egy éves lesz a pici, addigra megtanulja hogyan viselkedjen a kutyussal és a kutya is megszokja a gyereket. DE addig is fontos, hogy megértesse a kutyával a szabályokat. A három előjog ami önre vonatkozik az vonatkozzon a picire is: privát területem határa - a kutya akkor jön ha hívom, és el tudom küldeni magamtól; ez az én dolgom - nem csatlakozhat be a tevékenységembe ha nem akarom; közös akció - én indítom, irányítom, és én állítom le a közös tevékenységet. Nyilván ezekre a pici nem képes még ezért önnek kell érvényesítenie a babával kapcsolatos szabályokat is.
Továbbra is tiltson le minden agresszív viselkedést, a kutya tanulja meg, hogyha nem akar a gyerek közelében lenni akkor inkább menjen odébb. Ha biztonságosabbnak érzi akkor tanítsa meg a kutyának, hogy nem mehet a pici közelébe, csak ha ön odahívja. (Ez a vezető előjoga, így a babáé is lehet) Ettől még szeretni fogja a babát, ahogy önt is, csak most még nem partnerek. Később jutalmazhatja a kutyust ha a picivel van és szépen viselkedik, tűri, hogy simogassa, ölelgesse. Erre ajánlom a klikkerezést.
Fontos, hogy a kutyusnak legyen lehetősége visszavonulni és nyugodtan pihenni anélkül, hogy konfrontálódnia kelljen a picivel. Ez nyilván a későbbiekben lesz érdekes amikor a baba mászni, járni kezd.
Remélem tudtam segíteni!

Kedves Nati!

Majdnem 6 hónapos keverék (kistermetü) lány kutyánkat szeretnénk nappal beengedni a lakásba, de a mindig nyitott ajtó ellenére is lerakja névjegyét , amikor nem látjuk. A nagyszülőknél látogatóban is előfordult hogy befutott a lakásba és odapisilt majd kiment.Kerti kutya de naponta sétáltatjuk és labdázunk vele. 3,5 hónaposan kaptuk.

Nem jöhet(ne) be a lakásba csak akkor amikor engedjük, illetve ki kell(ene) mennie ha kiküldjük. Ezt változatos módon igyekszik kikerülni (hátára fekszik, bemászik valahova, valamelyik családtaghoz befészkeli magát) végül többszöri felszólításra vagy kicipelve kerül ki a lakásból.

Arra gondoltam, hogy (a bepisilés-kakilás) azért van, mert a végén az ő akarata érvényesül és hogy ez mindenkinek nyilvánvaló legyen jelzi a területét vagyis a lakást. Ezért volt egy időszak amikor semmit nem engedtem - nem jöhetett be, az ajtót is nyitva lehetett hagyni (próbálkozásai azért voltak pl. a küszöb lakás felöli oldalára ült be-de rögtön kiküldtem és ki is ment). Amikor ez már működött megint beengedtük de nem változott semmi (kivéve hogy csak pisil). (Mivel csak a végeredményt látjuk, nem tudjukmegszidni). .

Mi lehet az oka és hogyan lehetne megoldani? Értelmes élénk kutya, mindig van valaki otthon, más kutyákkal is találkozik rendszeresen.

Ősztől tervezzük a kutya sulit

Válaszát köszönöm,

Ági

Kedves Ági!
Korábban írtam a kiváltságokról - privát területem határa, én dolgom, közös akció - amik gyakorlásával felmérhetjük kapcsolatunkat a kutyával. Addig lehetünk engedékenyek a kutyával amíg nem sérülnek ezek a kiváltságaink. Tehát a kutya bejöhet a házba de bármikor ki kell tudnom küldeni egy szóval. Ha erre nem vagyok képes akkor érdemes szigorúbban fogni a kutyát, és minél több szituációban érzékeltetni, hogy én határozom meg mit szabad és mit nem, és a szabályokat be is tartatom.
A pisilés lehet jelölés, vagy rossz szokás, a megoldáshoz kulcs fontosságú a kapcsolat tisztázása. Ebben segíteni fog a kutya iskola is, ha olyan suliba járnak majd amelyik nagy hangsúlyt fektet a kapcsolat rendezésére. Ugyanakkor ki kell deríteni, hogy miért pisil be a kutya, hova pisil mindig ugyanoda, vagy olyan helyre ahol a gazdi sokat tartózkodik, esetleg véletlenszerű, és valószínűleg elkerülhetetlen lesz a rajtakapás, hogy esélye legyen a kutyának megérteni, hogy ezt a viselkedést nem tűrik.
Ha a kutya még nem tüzelt, akkor nem valószínű, hogy jelölget, lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja, hogy mit várnak el tőle.
Remélem tudtam segíteni!

Tisztelt Kutyakiklépző!

Két yorki kutyusom van, alomtestvérek (szuka, kan), 15 hónaposak.

Az autóban való utazással vannak problémáink. Majdnem napi szinten ülnek autóban, mert olyan utcában lakunk, ahol nem lehet sétáltatni a nagy forgalom, és az időnként szabadon sétáló nagyobb testű kutyák miatt.

A sétához (park), kb. 5 percet kell utazniuk. A beszállással nincs gond, és a rövid úttal sem, de ha egy kicsit messzebb szállítjuk őket, ami 10 perc utazásnál hosszabb, végig lihegnek, és nem ülnek le. Remegő lábbal állnak, és izgatottan lihegnek.

Hátul biztonsági ővvel bekötve utaztatjuk őket, de ha valaki hátul ül, és ölbe veszi bármlyiket, a helyzeten nem változtat. A szuka a kissé félénkebb, nem nagyon tudjuk, ha egyedül utaznának mi lenne a helyzet, mert így egymástól is átragad a stressz. Próbáltunk már mindent, elterelni a figyelmüket, de semmi nem érdekli őket. Hangot nem adnak ki, de nem érzik magukat biztonságba.

A hossabb 1-1.5 órás út alatt többször megálltunk, sétáltunk, az autóba ismét mennek maguktól, de folytatódik a lihegés, és végig állnak.

Most nyaralni indulunk, kb. 4 órás út vár ránk, és előre félek ezt, hogy fogják viselni. Nem hánynak, és más probléma sincs. Az előző kutyánkkal ilyen téren nem volt semmi gond, végig aludta az utat. Pedig hasonló képpen szoktattuk.

Kérném, ha lenne javaslata mit tehetünk még, hálásan megköszönném.

Üdvözlettel:

T.Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
A lihegés és a remegés nem csak a félelem hanem az izgatottság jele is. Mivel a kutyákat kizárólag autóval viszik sétálni, ezért a kutyák össze kötötték az autózást azzal, hogy a végén valami nagyon jó történik, a séta. Így érthető ha izgatottan várják az út végét, és ahogy nyúlik az út úgy egyre türelmetlenebbek és izgatottabbak. Azt ajánlom, hogy utazás előtt alaposan fárasszák le a kutyusokat, jól futtassák meg őket és úgy induljanak a hosszú útnak. Érdemes lenne beszoktatni őket egy bokszba amibe csak hosszabb utazáskor utaznak. A szoktatás otthon kezdődjön, a boksz legyen a helyük, ott egyenek, ott aludjanak együtt, lehet benne az ágyuk. Kaphatóak különböző természetes alapanyagú nyugtató szereket amik szintén segíthetnek a kutyák megnyugtatásában.
Remélem tudtam segíteni!

Tisztelt kiképző!

A párommal együtt befogadtunk egy szerelemkutyát (vizsla és taacskó keveréke lehet) az állatorvos sem tudta pontosan megmondani. 1 hónapos korában kidobták egy forgalmas autóútra ahonnan egy ismerősömhöz került és onnan egy hónap múlva került hozzánk. Sok mindenen keresztül ment, nem bízott az emberekben a farkát levágták. Egy éve van nálunk. Mielőtt örökbefogadtuk amit lehetett elolvastunk, hogy hogyan neveljük szeretettel de ugyanakkor következetesen. Nem vol könnyű dolgunk rosszaság volt. Sierült végül megtanítanunk neki a szobatisztaságot, ül, marad, fekszik, ugrik, vezényszavakat. Ételéhez bármikor hozzányúlhatunk már nem morog, nem harap. Csak akkor eszik ha csettintéssel jelzünk neki, odabennt nem ugat (kertesházban élünk, csak a portán ugathat a házban nem) Van külön ágya, játékai, nem akartuk a földre szoktatni, de megérti ha nem mehet az ágyra. Csak a saját ágyára megy, a cipőket nem rágja szét, csak szeret kukázni, de azt nem tudtuk neki megtanítani, hogy nem szabad. Fürdetni is hagyja magát bár nem szereti, és mindig odajön ha hívjuk még akkor is ha rosszat tett. Van egy németjuhász kutyám aki kint van és nagyon jó barátok, úgy látom a kicsi a falkavezér. A problémáim ezek ellenére is 4 dolog. Tételesen sorolom fel.

1. Ölbe egyáltalán nem marad, és ha meg szeretném simogatni a fejét felemeli, hogy ne tudjak hozzányúlni és finoman megfogja a kezem, hogy nem. Nagyon rossz mert szeretném szeretgetni, de nem hagyja magát. Félek, hogy nem tekint falkavezérnek pedig mindent megpróbáltam. Szerintem a párommal ugyanolyan helyzetben vagyunk az ő szemében, mert a viselkedése nem különbözik ha velem van vagy ha vele. Egyáltaláb lehetséges két falkavezér, vagy falkatagok vagyunk??

2. Szeretnénk sétálni vinni, de akárhányszor kimegyünk vele megőrül. Amióta nálunk van egy héten egyszer azért megpróbálkozunk vele, de képtelenség vele bírni. Nem használ a rászólás sem ha nyugodtak maradunk, sem a fenékre verés, semmi. Ugatja a többi kutyát nyüszít és ha embert lát akkor nekiront.Olyan hangot ad ki mintha rettenetesen félne, vonyít, bepisil, idegbeteg. Orvoshoz csak kocsival tudjuk vinni, de úgy hogy mikor mi jövünk csak akkor megyünk be a rendelőbe addig kint várunk mert nem bírnánk vele. Úgy néznek ránk, hogy látni az embereken, hogy rosszül neveltük. Biztos hibásak vagyunk de nem tudom mibe, otthon olyan jó kutya.

3. csak a rongyhúzást szereti, semmilyen labdajátékot nem lehet vele megtanítani, és a botot sem hozza vissza:( Bár ez nem probléma csak zavar, mert a rongyhúzás fárasztóbb mint a labdadobálás.)

4.Féltékeny a németjuhászra,de az nem őrá. Nem engedi, hogy megsimogassunk mert akkor megharapja szegényt.

Kedves Gazdi!
Nagyon jellemző probléma, amikor a kutya otthon jó kutya de máshol már nem az. A kutya csak addig együttműködő amíg érdekében áll, amíg nincs jobb dolga. Sajnos a kutyus életéből kimaradhatott a korai szocializáció amikor meg kellett volna tanulnia, hogyan viselkedjen emberekkel, más kutyákkal. Emellett biztos, hogy a kapcsolatukban is van probléma, valószínűleg bizonyos jelzéseit a kutyának nem értik és nem jól reagálják le. Ahhoz, hogy ez kiderüljön szakértő segítségét kellene kérniük aki személyesen találkozhat a kutyával.
A falkavezér kifejezést sokszor használják sok helyen de tudniuk kell, hogy a kutyának nem kell falkavezér, nem kell falkában élnie. A kutya képes családban élni DE a kiegyensúlyozott élethez szüksége van szabályokra, és valakire (valakikre) akik ezeket a szabályokat be tudják tartatni. Valakire aki a sok szeretet mellett képes vezetni a kutyát, képes irányítani minden körülmények között, döntéseket hozni amit a kutya elfogad, szabályokat betartatni stb. De ehhez ismernie kell a kutyát, érteni a kommunikációját, a jelzéseit, és kommunikálnia kell tudni a saját nyelvén, hogy megértessen vele dolgokat.
Így az 1,2,4 problémákat egy kalap alá venném, ezek tünetei annak, hogy a kapcsolatuk nem felel meg a kutya igényeinek. A 3-as probléma tanítással megoldható, amire mi klikkert használunk. Bővebben itt olvashatnak róla.
Sajnos írásban többet nem tudok segíteni, ajánlom, hogy keressenek fel egy Tükör iskolát, ha Budapest környékiek akkor keressék bizalommal terápiás szakemberünket: Zsoldos Mariannt, tel.:+36 (20) 294-25-60
Sok sikert!

Kedves Nati!

Tegnap találtunk egy nyuszit, vagyis a 3 éves kutyám találta séta közben a kamaraerdő szélén. Vsz. valaki kidobta szegényt, mert tuti , hogy nem vadnyúl.

Jelenleg gazdát keresünk neki, de ha ez több hónapig tart , akkor nálunk lesz addig.

Tudnál abban segíteni, hogy tudom "összebarátkoztatni" a kutyusomat újdonsült prádájával, akit egész este feszült figyellemmel nézett.

A kutyus amúgy örmezőn tanult, megvan a középfokú vizsgája, és macskáról gyönyörűen le tudtam tiltani( vagyis ha séta közben macskát lát , rászólás után nem törődik vele).

Előre is köszönöm!

Fanny

Kedves Fanny!
Gondolom akkor a nyuszi ketrecben van. (Ha nem akkor legyen!) Az biztos, hogy kell egy kis idő amíg a kutya megszokja, hogy ott a nyúl és képes mással is foglalkozni. Ezért jó a ketrec, mert folyamatosan egy térben lehetnek anélkül, hogy bántani tudná. Persze egyedül ne hagyjátok őket ketrec ide vagy oda. Szóval az elején nem kell semmit csinálni, csak tiltsátok le ha zaklatja a nyulat ketrecen keresztül, de ha csak nézi azt hagyjátok. Akkor dicsérjétek vagy klikkeljetek neki ha nem foglalkozik a nyúllal, ott hagyja, a helyére megy stb.
Amikor a kutya már nem mutat különösebb érdeklődést a ketrecben levő nyúl iránt akkor lehet elkezdeni szemtől szembe a szoktatást, először csak kézből. Fontos, hogy ne egyedül próbálkozz, legyen mindkét állatra egy ember. A nyúl ne tudjon elszaladni, nehogy kergetőzés legyen a dologból. Kézből megszagolhatja a kutya de arra klikkeljetek ha csak nézi és nem nyúl hozzá. Ha ez megy akkor a kutyát fektessétek le és klikkeljetek neki helyben maradást amíg a nyúl nézelődik körülötte. Fokozatosan haladjatok a szoktatással! Soha ne hagyjátok őket felügyelet nélkül, mert a kutya itt csak azt tanulja meg, hogy a jelenlétetekben nem bánthatja a nyulat. Nem tudom milyen fajta kutyáról van szó, milyenek az ösztön adottságai, van olyan kutya aki képes együtt élni ilyen kis állatokkal anélkül, hogy bántaná, de van olyan amelyik nem.
Remélem tudtam segíteni!