Kutyakiképző válaszol

Kedves Kutyakiképző!

Van egy 2 éves bolognese kiskutyánk Hógolyó akit imádunk, rendkívül okos, könnyen tanítható jól alkalmazkodik mindenhez. Most születtek kistestvérei és szeretnénk az egyik kislányt elhozni, de nem tudjuk hogy fog reagálni, hogy jót teszünk e kutyusunkkal, illetva abban is tanácstalanok vagyunk hogy fogjuk szobatisztaságra szoktatni, így hogy már van egy felnőtt kutyusunk.  Hógolyót amikor kicsi volt, és elmentünk otthonról térelválasztóval az egyik szobába hagytuk, de ezt most hogy csináljuk a kicsivel, hogy érzi van a lakásban mégegy kutyus. Hogy szoktassuk őket össze? Nem lesz Hógolyó féltékeny? Jó neki egy társ?Kérem adjon tanácsokat teljesen tanácstalanok vagyunk. Köszönöm

Kedves Gazdi!
Egy kölyökkutya befogadása nem szokott gondot okozni, jellemzően a felnőtt kutyák felismerik, hogy kölyökről van szó. Ha Hógolyó amúgy jól megvan más kutyákkal akkor nem hiszem, hogy gondot jelenthet az összeszoktatás. Inkább arra érdemes figyelni, hogy a kölyök ne zaklassa túl sokat a felnőtt kutyát. A szobatisztaságra szoktatásnál nyugodtan lehet elválasztva a kölyök a másik kutyától amikor nincsenek otthon.
Önök ismerik a kutyájukat, önöknek kell felmérni, hogy mennyire barátságos más kutyákkal, mennyire szeret játszani, szaladgálni velük, mennyire igényli a kutyatársaságot. Ha Hógolyó a kutyákkal annyira nem, inkább csak az emberekkel szeret lenni, akkor lehet, hogy nyűgként élné meg kezdetben a kiskutyát. Ettől még lehet második kutyájuk, ez elsősorban az önök döntése.
Remélem tudtam segíteni!

Szia!

Van egy argentin kutyám, kislány és süket születésétől fogva. Esetleg lehetne-e örökbefogadni mellé egy halló kutyust, jót tenne-e neki??? Héra most 1 éves 3 hónapos.

Köszönöm előre is a választ.

Icu

Kedves Icu!
Feltehetően jót tenne Hérának egy társ, a halló kutya segítségére lehet a tájékozódásban.

Kedves Nati!

1 éves Jack Russell kan kutyusom van. Elég domináns, és agresszív, amikor idegen/ismeretlen kutyával találkozunk, gondolkodás nélkül ráront, és sajnos sosem lehet tudni, a másik kutya hogyan reagál, mi meg csak 6 kilósak vagyunk.

Emberekkel is csinálja, általában ha fölé hajolva megszólítják, ami érthető, illetve sötétben mászkáló alakokat megkiabál, újabban csipkedési szándékai is vannak.

Ez a viselkedése fokozatosan alakult ki, először messziről, pár méter távolságból kiabált, álló szőrrel, hátsó lábai nagy terpeszben, farok csóválva, inkább félelemnek véltem, vagy bizonytalanságnak, de nem kapott oda, mostanra már kapkodni is szokott, főleg ha az ember ilyenkor idegesen kapkod/rugdos felé, én meg ilyenkor már hiába hívom, nem jön oda. Persze az egész procedúrát meg lehet előzni, ha előtte rászólok, de sokszor nem tudom lereagálni, és ő már megy.

A legnagyobb bajom mégis a kutyákkal szembeni agresszív jellegű viselkedés. Legutóbb nála fiatalabb, de vagy 25 kg-s kan kutyának támadt neki. Mikor legközelebb összefutottunk vele, felraktam Jethrora egy szájkosarat, és folyamatos kontroll mellett később le is vehettem róla, de láttam Jethron, hogy folyamatosan feszült, lehet, ha egy pillanatra nem figyelek, már újra támad.

Próbálkoztam figyelem eltereléssel, kavicsos flakonnal, megadó pózba fektettem, grabancnál fogva ráztam, voltunk felügyelt kutyafuttatáson, ahol a rossz viselkedésnél üvöltő emberek rohantak rá – ez utóbbit az emberekkel való viszonya miatt már bánok -, jutalom falat, Vizi pisztoly…

Tudom, olvastam, hogy a JRT ilyen vérmérsékletű, és következetes nevelése elengedhetetlen. Csak nem tudom hol rontottam el, mert kiskorától minden kutyához odamentünk, hagytam menjen, játsszon, szocializálódjon, a mai napig jár velem dolgozni, sokat van emberek között, sokat utazunk tömegközlekedéssel. Akiket ismer embereket/kutyákat, azokkal nincs gond, csak az idegenek.

Remélem, tud nekem segíteni!

Üdvözlettel:

Írisz

Kedves Írisz!
A kutyusa a „legjobb védekezés a támadás" elvét vette elő ami méretéből kifolyólag érthető is. Persze nem elfogadható mert veszélyes rá nézve, illetve az agresszív viselkedés nem lehet megoldás. A kutya feltehetően nem nézi ki önből, hogy ezeket a helyzeteket képes lenne kezelni, ezért hoz döntéseket „krízis helyzetben".
Ez a kérdés sokkal komolyabb annál, minthogy itt írásban látatlanul válaszolni tudjak rá.
Mindenképp szükséges lenne csatlakozniuk egy Tükör tanfolyamhoz, de előtte meg kellene nézni a kutyust egy terápiás foglalkozáson ahol kontrolált körülmények között jól szocializál kutyákkal szakember figyelheti meg a kutya viselkedését. Forduljon bizalommal a Népszigeti kutyaiskola terápiás oktatójához Zsoldos Mariannhoz (20)-294-2560.
Sok siker!

Szia!

Sába Német juhász 3-éves.És az a problémánk,hogy nagyon fél a durrogástól-vihartól!Ez a félelem egy két éve kezdödött.Ha nem voltunk otthon és jött egy vihar szétszedte a bejárati ajtót az ablakon a redőnyt.Aztán rászokott arra,hogy kiúgrik a kerítésen és a szomszédba menekül vagy csatangol az utcán!Eddig az volt a szerencsénk,hogy vagy otthon volt a szomszéd és addig vigyázott rá vagy megtaláltuk.A kerítést megmagasítottuk de nála nincs ilyenkor akadály!Mostmár ejelre inkább be engedem,hogy nehogy meglógjon,ha jön a vihar és esetleg mi nem halljuk.De,ha itthon is vagyunk és jön a vihar borzalmas amit művel ágyra felakar menni stb..Remeg és nem találja a helyét!De rettegéssel megyek el itthonról mert sajnos ez kiszámolhatatlan mikór jön egy vihar vagy tüzijáték!Vettem Én már SOS bonbontol kezdve mindent hátha de nem segít!És nagyon félek,hogy egyszer tragédia lesz a vége!Eleve teraszos házba lakunk és még csoda,hogy a lábát nem törte mikor kiugrott!Olyan jó lenne,ha tudnál nekem ebbe valami tanácsot adni!Előre is köszönöm!Sába és gazdija:Brigi

Kedves Brigi!
A hangérzékenység egyik napról a másikra is kialakulhat, előfordul, hogy egy kutya nem érzékeny a hangokra, aztán egyszercsak - jellemzően egy extrém vihar vagy robaj - hatására az lesz, és onnantól úgy is marad. A kutya ilyenkor megpróbál elmenekülni a zajtól, vagy addig megy amíg el nem ül a vihar, vagy amíg ki nem merül. Ilyenkor pánikol a kutya, nehéz irányítani vagy hatni rá. Ha nem tud elmenekülni akkor megpróbál elbújni, asztal alá, ágy alá stb.
A vihartól való félelem azért is nehéz mert nem kontrolálható sem az ereje, sem az ideje. Fontos lenne, hogy kialakítsatok a kutyának egy helyet, mondjuk egy boxot egy eldugott helyen ahova bezárjátok amikor otthon vagytok a vihar alatt. Így nem tud kárt okozni magában és a környezetében sem. Nem kell tutujgatni a kutyát, a kutyának az segít ha nyugodtan viselkedtek. Kapható olyan CD amin többek között tűzijáték, és vihar hangok is vannak, ezzel a hangerő fokozatos állításával lehet hozzászoktatni a kutyát a hangokhoz. Természetesen csak akkor működik, ha mindig csak annyira hangosan hallgatjátok amitől a kutya még nem fél, és folyamatosan jutalmazod közben. Nem mondom, hogy elmúlhat a kutya hangérzékenysége, de javulhat tőle.
Ha a kutya megszokja, hogy van egy jó rejtek helye ahol átvészelheti a vihart, akkor talán nem fog akarni elmenekülni.
Biztonság kedvéért mindig legyen a kutyán nyakörv és biléta a telefonszámotokkal, hogy ha mégis kiszökik akkor megtaláljátok.

Sok sikert!

Tisztelt Kutyakiképző!

Van egy egy 13 hónapos yorkshire terrier kiskutyám.

1 éves koráig semmi gond nem volt vele,barátságos,kedves kiskutya volt.

Kb. 1 hónapja kezdődtek a problémák vele.Először elkezdte megugatni azokat akik jöttek hozzánk,utána a bicikliseket, a motorosokat,most már az autókat is.És eljutottunk odáig,hogy a járókelőket is megugatja,sőt utánukered és tegnap pedig ráugrott egy kisgyerekre és a nadrágjába kapott.

Eddig póráz nélkül sétált,soha semmi gond nem volt vele,de most már póráz nélkül le sem merünk menni,de még akkor is figyelni kell,nehogy hirtelen ráugorjon valakire.

Nem emlékszem,hogy bármi szokatlan történt volna vele,nem ijeszetették meg,nem lehetett rossz tapasztalata.

Kb. már 5x-6x volt velünk nyaralni,de legutóbb a nyaraló vendégeit is állandóan ugatta ha csak elment mellettünk valaki.Így nem fogunk tudni vele sehová sem elmenni,ha nem javul a helyzet.

Mi lehet a baj?

Mit tegyünk?

Válaszát előre is köszönöm!

(Szinte mindig van otthon vele valaki,nagyon ritkán van egyedül,sokat mozgunk vele,4x-5x is lemegyünk egy nap és sokszor megyünk kirándulni hétvégente,akkor is velünk jön.)

Kedves Gazdi!
Felteszem a kutya nem félelemből reagál így, hiszen azt írta mindenhova magukkal viszik, póráz nélkül sétálnak vele, tehát jól szocializált kutyusról van szó. Lehet, hogy nem egy negatív élmény hatására kezdett el így viselkedni, lehet, hogy egy másik kutyától „leste el" mi mindent lehet elérni ugatással és agresszív viselkedéssel, lehet, hogy saját maga jött rá, és a környezete reakciói csak megerősítették abban, hogy a határozott fellépést tovább gyakorolja. Közre játszhat a kutya kora is, hiszen mos már felnőtt, érett kutya lett. Nincs kizárva, hogy nagyon élvezi, hogy kis termete létére fitogtathatja az erejét. Persze ez így ilyen formában semmiképp nem elfogadható. Nem az a baj, hogy a kutya temperamentumos, domináns, hanem az, hogy Ön nem képes a kutya ösztöneit kontrolálni.
Képes elküldeni magától a kutyát? Kiküldeni a szobából? A földön ülve meg tud enni egy szendvicset anélkül, hogy a kutya zaklatná? Rá tud szólni a kutyára úgy, hogy abba hagyja az ugatást? Be tudja hívni minden körülmények között?
Ha a válaszok valamelyike „nem" akkor a kapcsolatukban van a probléma, a kutya nem tekint önre vezetőjeként. Nem fogadja el a döntéseit, nem hiszi el, hogy Ön képes megvédeni, jó döntéseket hozni, képviselni az érdekeit. Az Ön feladata az, hogy elhitesse a kutyával, hogy igenis képes minderre. Ez nem a környezet elvárása, nem is az enyém, ez a kutyusa elvárása Ön felé. Ahhoz, hogy harmonikus legyen újra a kapcsolatuk, meg kell felelnie ennek. Ebben segítségére lehet a Tükör Iskolák valamelyike, illetve ajánlanám még Korom Gábor Neked Ugatok! című könyvét, ahol ilyen és ehhez hasonló hétköznapi problémákról és azoknak okairól, megoldásáról olvashat.
Remélem tudtam segíteni!