Kutyakiképző válaszol

Kedves Kiképző!

Október végén fogok panel lakásból kertes házba költözni két máltai selyem kutyámmal, egy szuka 2 éves és egy kan 7 éves. A kertes házba a párom allergiája miatt nem jöhetnek majd be. Eddig velem laktak a panelbe ahol mindenhova bájárásuk volt. Az új házba lesz egy különálló, tágas, fűtött lakrészük, egy hatalmas udvarral. A gondom az, hogy a kan most is ha itthon hagyom 20-30 percig sír utánam, ő eléggé el lett kényesztetve. A kérdésem az lenne, hogy mit javasol, hogy kezdjek neki a kiszoktatásuknak, hogy a lehető legkönnyebben vegyék? Most a munkám miatt sajnos 10 óra hosszát vannak egyedül itthon, ez az egyedül töltött idő 8-9 órára lerövidül majd, mert a párom előbb hazaér, de nem lehetnek mindig a lábamnál. Bár cserébe folyamatosan nagy mozgásteret kapnak, és mikor otthon vagyok én is sokat tudok velük lenni a friss levegőn, de a kan túlzott ragaszkodása miatt tartok a nagy hisztitől, és hogy estlegesen éjszaka nyavajogni fog. ön szerint, hogy ketdjek neki? Hogy fogadtassam el velük az új helyzetet?

Üdvözllettel: Melinda

Kedves Melinda!

A kutyák szociális lények, az evolúciós fejlődésük is ezirányba mutat, a
fennmaradásuk kulcsa volt, hogy képesek legyenek együtt élni, összedolgozni a
vadászatok során stb. Valójában a kutyának erős igénye van arra, hogy mind
emberekkel, mind kutyákkal találkozzon. Az Ön kutyái megszokták, hogy Önnel
vannak amikor otthon van így az új helyzetben nagyon fontos lesz, hogy sokat
legyen velük együtt annak ellenére, hogy nem laknak majd egy légtérben.

Az elkényeztetett kutyusnak a túlzott ragaszkodása semmiképpen nem jó sem önnek,
sem a kutyának. A sírással azt jelzi, hogy félti Önt. Neki talán jobbat is tesz
majd, ha kicsit „elszakadnak" egymástól. Ezt a viselkedésproblémát magabiztos
határozott fellépéssel és következetességgel tudja megoldani. Vegye át az
irányítást!

A szoktatás lényege a fokozatosság. Az új helyen a kutyák be se menjenek a házba,
csak az Ő lakrészüket és a kertet mutassa meg nekik. Kezdetben legyen velük
minél többet, és csak rövid időre hagyja őket magukra. (pár perc) Ha ezalatt
rendesen viselkednek akkor jutalmazza őket. Mivel amúgy is egyedül voltak
otthon napközben, ez a része nem hiszem, hogy nagy törést okozna nekik. Az
éjszaka inkább kérdéses, ha nagy a hangoskodás akkor szidják le őket de
semmiképp ne vigasztalgassák, simogassák és ne engedjék be a házba őket. Ne
legyenek illúziói, a kert nem jelenti azt, hogy a kutyák akkor egész nap
rohangálnak és letudják a napi testmozgást. A kerti kutyák jellemzően alszanak
napközben csakúgy mint lakásban élő társaik, és a gazdával töltött közös
akciókban van lehetőségük arra, hogy leadják a fölösleges energiáikat.

Remélem tudtam segíteni!

tisztelt kutyakiképző!  olyan problémával fordulok önhöz ami elég gyakori,de én mégsem látom a megoldást. örökbefogadtunk egy golden retrivert.aki négy éves most. az a baj hogy mindent feleszik az utcán.már mindent megpróbáltam de semmi. most vettem egy szájkosarat.igy amikor megláttam hogy felvette a csalit amit előre leraktunk akkor  felraktam a szájkosarat. amitől szegény elég depis lett,nem akart csinálni semmit csak lecövekelt. a kérdésem a következő hogy ez jó módszer e a leszoktatásra. megmondom őszintén nem akarom egész életére szájkosárhoz kötni. amugy szófogadó kutyus. de nagyon okos is mert  legközelebb ujra megpróbáltuk ezt a csali modszert a tiltószóra nem vette fel a kaját de ahogy léptünk két métert és ugy gondolta nem látjuk már vette is fel. mi lenne a legjobb? válaszát elöre is köszönöm és remélem tud segíteni!

Kedves Gazdi!

A felevés a kutyáknál egy teljesen ösztönös viselkedés, ami nem is ellenkezik
semmilyen „kutyaszabállyal" ezért nem is igazán érti a kutya, hogy a gazdának
mi a baja vele. Ugyanakkor a gazda bármilyen szabályt alkothat és betarthat a
kutyával, akkor is ha látszólag annak nincs értelme.

Az egész csalis módszert nem sikerült kiviteleznie, hiszen a kutya felette a
csalit. Itt a lényeg az lenne, hogy a kutya nem veheti fel, nem tudja felvenni,
nincs sikerélménye. Nem biztos, hogy szerencsés ha a kutyának azt tanítja, hogy
a szájkosár büntetés, mert lehet olyan szituáció amikor fel kell tenniük a
kutyára a szájkosarat függetlenül az egész eseménytől. (BKV)

Úgy gondolom magasra tette a mércét. Először azt tanítsa meg a kutyának, hogy az
étel ami az öné arra akkor sem tarthat igényt amikor Ön nincs jelen. Ezt otthon
kezdje el, a Japán vacsora gyakorlat jó erre. Ön leül a vacsorájával a földre a
szőnyeg közepére és megeszi úgy, hogy a kutya nem mehet az étel és az ön
közelébe. Próbálja minimális fizikai kontaktussal, inkább olyan kommunikációs
jelzésekkel elérni ezt amit a kutya biztosan ért (megfeszülés, morgás stb.)
Akkor sikerült a feladat ha a kutyának látszólag már esze ágában sincs
megkísérelni megenni az Ön vacsoráját. Ha ez megy, a következő lépés lehet az,
hogy a félig megevett vacsorát ott hagyja és leül a szobában a fotelbe. A kutya
akkor sem mehet az étel közelébe, ha megkísérli, akkor zavarja el. Fontos, hogy
NEM lehet sikerélménye a kutyának!! Fokozatosan legyen egyre távolabb az
ételtől, és a kutya tartsa tiszteletben, hogy ez az öné.

Ha mindez sikerült akkor menjenek ki sétálni, legyen ott a csali és a kutyát
MIELÖTT felenné, zavarja el onnan, menjenek tovább, majd visszafele is ha
próbálkozik a kutya zavarja el onnan. Fontos, hogy a kutya ne egyen fel semmit
mostantól, ahol erre nagy az esély ott tartsa maga mellett.

Mindemellett érdemes lenne kitalálni a kutyának egy elfoglaltságot a séták alatt, hogy ne a
kajakereséssel szórakoztassa magát. Lehet ez irányított apport, labdázás, bármi
ami leköti. Ha megszokja, hogy nincs igazán alkalma erre a kereső viselkedésre
mert van más amit együtt csinálhatnak akkor talán leszokik róla teljesen.

Remélem tudtam segíteni!

Kedves Kiképző!

Van egy 8 hónapos németjuhász szuka kutyám.Az a gond vele,hogy az ablakpárkányról leszedi a virágokat,az udvaron vagy az ajtó előtt nem lehet hagyni semmit mert mindent ellop és szétrág.Ezeket akkor csinálja,ha elmegyünk ottholról vagy hajnalban amikor nem vagyunk kint vele.A másik gond,hogy ha már valaki megsimogatja akkor ugrálni kezd.Mindenkire ugrál,és hiába szólok rá rám se hederit.

Sajnos nem igazán tudom,hogy nevelhetném meg,vagy hogy mit csináljak vele.És emiatt már kezd utálatos lenni a sazemembe.Kinövi ezt a viselkedést?Vagy mit tamácsol mit és hogyan tegyek?

Köszönöm válaszát!  Timea

Kedves Tímea!

Biztosíthatom róla, hogy ezeket a viselkedéseket nem fogja kinőni a kutya, sőt egyre „rosszabb"
lesz. Azért írtam idézőjelbe a „rosszabb"-ot mert valójában a kutya pont úgy
viselkedik ahogy egy fiatal németjuhászhoz illik. Rengeteg energia van benne és
azt már felismerte, hogy azt csinálhat amit akar, ebben senki nem akadályozza.
Ugyanakkor hosszú távon ez sem a kutyának, sem önnek nem lesz jó ezért azt
ajánlom keressenek fel egy kutyaiskolát, ha lehet Tükör iskolát. Addig is ajánlom
elolvasásra Korom Gábor – Neked Ugatok című könyvét.

Fontos lenne, hogy szabályokat építsenek be az életükbe, olyan szabályokat amiket
képes is betartatni a kutyával. Ilyen lehet a pórázfegyelem, amikor csak úgy
sétálnak, hogy a kutya mindig ön mögött vagy mellett lehet, ha leelőzi akkor
azonnal elfordul a másik irányba – ha a kutya erősen húz akkor ránthat is egyet
rajta. Ezt addig kell ismételni amíg a kutya már csak Önre figyel és laza
pórázon sétál.

Sok sikert!

Kedves Kiképző!

Az én kutyám másfél éves argentin dog kislány. Mivel süket, nagyon nehéz vele foglalkozni. Idáig barátságos volt a többi kutyával szemben. Pár napja viszont támadóan viselkedik, főleg a kisebb testű kutyákkal. Talán az a baj, hogy már nem igazán járunk falkába a többi kutyával, nem sétálunk együtt. Sokan félnek, idegenkednek a kutyámtól, mivel nem hall. Nem tudom mi történhetett vele. Egy-két kutya "barátja" van, az is fiú.

Esetleg kellene mellé egy halló kiskutya,aki mellette nőne fel? Várom szives válaszát.

Kedves Gazdi!

A kutya viselkedése a fajtájából adódik, és abból, hogy elérte a felnőtt
ivarérett kort. Az agresszív viselkedésén biztosan nem segít egy másik kutya,
először neki kell megtanítani, hogy milyen viselkedést várnak el tőle. Ehhez
szakemberek segítségével és kontrolált körülmények között (zárt terület, jól
szocializált kutyák) kellene foglalkozni a kutyával. Szerintem nem azért
idegenkednek a kutyájától mert nem hall, hanem mert nagy testű és nem biztosak
benne, hogy ön képes irányítani, adott esetben letiltani amikor agresszív.

Valóban nem egyszerű egy süket kutyával együtt dolgozni, de azért megoldható.
Tanításhoz klikker helyett használhatnak kis zseblámpát – a felvillanás a
„klikk".

A második kutya segíthet az elsőnek de csak akkor ha jól irányítható, behívható,
nyugodt, megbízható kutyáról van szó. Különben csak még több problémával kell
szembenézniük.

Azt ajánlom keressék fel terápiás oktatónkat: Zsoldos Mariann: +36 (20) 294-25-60)

Sok sikert!

Kedves Kiképző!

Problémám elég összetett. Van egy majdnem 3 éves amstaff szukám (ivartalanított) akit 10 hónaposan fogadtam örökbe. Korai szocializácója nulla, ahol volt ott csirkét/macskát/egeret vadászott, másik kutyával összeverekedett, ezért is adták oda (bár ezeket én csak utólag tudtam meg). Ahogy elhoztam elkezdtünk sima folytós suliba járni (ül, áll, fekszik elsőre ment neki). Aztán szünet, és 2 éves kora körül elkezdtünk egy klikker sulit, alapfog/középfok megvan. Ott ugye elengedve, szabadon dolgoztunk bár így is volt jó pár balhénk más kutyákkal. Az én kutyám nem kezdeményez verekedést, játékosan csóválva közelít mindenki felé de ha a másik odakap vagy morogva nemtetszését próbálja kinyílvánítani akkor hát ...elkapja és nem engedi. Bármit csináltunk is...volt, hogy 20 percig nem engedett...ebből sajnos már volt nagyobb bajunk is (szerencsére meggyógyult a másik kutyus).

Az egyik bajom ez, hogy tudnám megértetni vele, hogy a másik nem ölési célzattal morog és erre neki nem így kéne reagálnia?

A másik: eszméletlenül vadászik (ugye gyerekkorban megvoltak neki a pozitív megerősítései, nem kapott értük semmi szidást), süni, madár, gyík...minden! Bokorba beárngat, észre sem veszem és már késő.

Sem elvenni tőle nem tudom, sem megelőzni. Gondoltam szájkosárra de ezt nem érzem magunkra nézve biztonságosnak (kutyatámadások miatt, volt már rá példa).

A napi sétiadagunk: reggel fél óra kb, ez csak szimat és a szükség. Délután: fél órától 2 óráig is terjedhet, este pedig másfél - 2 óra. Ebben van napi szinten másik kutyával játék, labdázás néha engedelmességi gyak.

Alapvetően egy kiegyensúlyozott kutyám van, a boldogság csak úgy sugárzik róla (mások szerint is) viszont enyhén problémás. Ja igen, másfél éves koráig szeparációs stressz, szétszedte a lakást, de ez megoldódott teljesen!

Elnézést a hosszú levélért! Várom válaszát!

Üdv, Cs. Erika

Kedves Erika!

Sok tanácsot így látatlanba nem fogok tudni adni (nem értem, hogy az oktatók a kutyaiskolán ezt miért nem tették meg), az egyértelmű, hogy egy erős
ösztönű kutyáról van szó ezért is fontos lenne megadni a lehetőséget, hogy
levezesse ezeket az ösztönenergiákat. Erre a Tükör őrző-védő lenne a
legalkalmasabb.

A kutya fajtájából adódik az agresszió, a verekedés mint megoldási kulcs és a „nem
eresztés" is. Itt nagyon nagy szerepe van Önnek, hogy képes legyen felnőni
ehhez a kihíváshoz amennyire lehet.  Azt javaslom, hogy keresse fel terápiás oktatónkat (Zsoldos Mariann: +36 (20) 294-25-60) aki egy személyes találkozás alkalmával felmérheti a helyzetet és tanácsot tud adni a problémára.

Nagyon érdekelne, hogy melyik „klikkeres" suliba jártak!

Sok sikert!