Én arra gondoltam, hogy ha valakinek van ismerőse a pszichológia területén, lehetne kérni, hogy állaítsanak össze egy tesztet amiből körvonalazódik, hogy mennyire alkalmas az illető állattartásra. Tudod ilyen van a embereknél pl. amikor az válás után az elhelyezésről dönt a bíróság, csak az nem teszt, hanem beszélgetés. Lehet sokszor kiderülne, ha másképp állítják be a valóságot. És ezt minden menhelynél be lehetne vezetni. De ez csak egy ötlet.
Mit értesz az alatt hogy másképp kellene a rostát felállítani? Minden lehetséges ötlet érdekel.
Ahány ház annyi szokás. Minden egyes esetből újat tanulunk. Új kérdések merülnek fel mindig. A kutyát mint x fajtát ismerik-e? (l: nem mindenkinek való terrier, vagy busset hounddal ne akarjon sportolni senki) A kerítés szökségbiztos? Kutyaház van? A kutyatartással kapcsolatos alap költségeket (oltás, étel ) tudja e vállalni a család? a kert mennyire fontos számára? szándékozik-e érdemben foglalkozni a kutyával? Egyáltalán volt-e már kutyájuk? Gyerek van a családban? Családi eseményekkor, nyaraláskor van e kire bízni a kutya ellátását?
Ezek csak alap kérdések voltak és még ez sem nyilvánvaló mindenkinek. Rengeteg az olyan ember, aki azért akar kutyát, mert: tetszik neki, ilyen van a reklámban is és az olyan okos, a kisgyerekünk akar, mi nem annyira, jól lehet csajozni vele, kell valaki aki várja őt a napi 12 óra távollét után (panelban), vadászni kell neki, mert nem baj ha meghal, úgyis ingyen volt, azért kell neki mert szép a kutya és alakarja adni, hülye vagyok én hogy nem kérek pénzt érte, az eb gyönyörű és szaporítani akarja.
Rengeteg kereszt kérdésem van, amiből tudok szűrni, de a hibaszázalék még mindig nagy. Hiszem ha látom....
Egy "használt" kutya tán mindig nagyobb rizikóval jár, mint egy kölyök, pláne akkor ha a kutya csak kerti dísznek van és nem foglalkoznak vele. Bizonyos mennyiségű inger kell, muszáj.
- " jjjajj a kutyát vissza adom magának, mert nem is szobatiszta, ez hülye"
- Mikor vitte le piszkítan a kutyát?
- Miért, azt is kell? ........ "
Számtalan olyan esetet tudnék felsorolni, amitől hanyat vágnátok magatok. Remélem hogy jönnek ide a fórumba még többen, még több tapasztalatot megosztani.
Szia! Amikor egyszer angliában jártam egy családnál, meglepődve tapasztaltam, hogy mindenütt a gyerekek fényképei voltak a falon, különféle ruhákban, nagy események, szép mondatokkal, millió játék vette őket körül, nagy szép gyerkszobákban laktak stb. Nagyon gyermekcentrikusnak tűnt a család. Az egyik reggel lázasan ébredt a kissebb gyerek, és a babysitter közölte az anyukájal, hogy orvoshoz kéne vinni. Az anya épp indulásban volt. Az ajtóból ránézett a gyerekre, majd odabiggyesztette bűbájos hangon; "nem beteg, hisz mosolyog", sarkon fordult, és sietett a dolgára. Szóval tényleg nagyon nehéz lehet eligazodni a te helyzetedben, mert a külsőségek mögé egyszerűen nem lehet belátni. De én úgy érzem, hogy ha sokkal több a rossz tapasztalat, mint a jó, akkor lehet hogy másképp kellene a "rostát" felállítani. Persze nem tudom hogy mi lenne a tökéletes megoldás erre, talán egy pszichológiai tesztet kellene iratni az örökbefogadókkal, amit szekemberek állítanak össze. A lelkesedésre, és az ígéretekre nem lehet alapozni sajnos.
Yuzy: köszönöm a jókivánságokat, és neked is hasonlókat kívánok, illetve a tevékenységedhez sok-sok erőt és kitartást!
Kedves Garygaby!
Igen elismerem, vannak szélsőségek.
Hozzáteszem sajnos több a rossz tapasztalat mint a jó -örökbefogadás terén. Nagyon kevés az olyan ember, aki csak azért osztja szét a kertet, hogy a kutyák nyugodtan megférjenek egymással. Sokan (rengetegen)ilyennel már nem hajlandók törődni és ilyenkor bizony mennie kell az új jövevénynek.
Általában szoktunk tartani próbaidőt, néhány hét alatt nagyjából kiderülhet, hogy kutya és gazdi tudnak-e egymás mellett élni. De valamikor csak jóval később bukkan elő a kutya igazi énje.
Szkeptikusak vagyunk másik kutya mellé adni örökbe ebet. Kan-kan variácó szóba sem jöhet! Belőlem mint örökbeadóból a sok rossz tapasztalat beszél - amikor azt hiszed hogy körültekintő voltál, hogy csodás remek családja lesz a kutyának, úszol a boldogságban...és amikor néhány hónap múlva meglátogatod a kutyát ostorral verik... Igen, meg akarta támadni a csirkéket...de biztos hogy ez a legjobb megoldás, félholtra verni? hogyan, hogyan tévedhettünk ilyen nagyot?
Próbálom mindenki oldalát megérteni, ahány kutya annyi jellem, ahány ember annyi szokás. Mindig is lesznek szélsőségek.
Az emberek felelőssek az állatokért, azért tart Magyarországon ott a kutyatartás ahol, mert nem vagyunk felkészültek. Mindig van mit tanulni.
Sok boldog, kutyázós évet kívánok! Az örökbefogadottaknak pedig csodás gazdis éveket!
Nem titok, a témát azért indítottam, mert örökbe akartam fogadni egy kutyust, felhívtam az adott fajtamentő egyik aktivistáját, és megérdeklődtem annak menetéről. És a rövid alig 3 perces beszélgetés rádöbbentett arra, hogy hamarabb leszek bankelnök, mint a kiválasztott kutyus gazdija. Mert én alap túlzásnak tartottam azt, hogy a kedvencnek mindenhová szabad bejárása legyen (persze hülye ember a kutyás, akit végül is sikerült örökbe fogadnom, annak a nap egy részében szabad a bejárás az egész házba), túlzásnak tartottam, hogy a kutyus velünk aludjon (Hobó sem replikázik a zárt, és fedett terasz ellen, külön elkészített lengőajtós kutyakijáróval- sőt, így bármikor kimehet az udvarra a dolgát elvégezni). Persze, kutyája válogatja, hogy össze lehet-e engedni más fajtatársakkal, nálunk is erre kell a legjobban vigyázzunk, mert Hobó a 3. kutya a háznál, és az első nem szíveli. De ideiglenesen kettéosztottuk az udvart, kinek-kinek megvan a felségterülete.
Szóval a lényeg: én úgy érzem, Hobó boldog nálunk, jól érzi magát, és ezt talán mutatja az is, hogy nagyon gyorsan fejlódik (testileg), és okosodik, mindennap valamit okosodik. Ha lenne iskola a városomban, szinte biztos, hogy mennénk oda is, így marad a szakkönyvek segítsége.
DE: az adott fajtamentőktől szinte biztosan nem kaptam volna örökbe kutyust.
Sokkal, de sokkal többen mernének belevágni egy kutyus megmentésébe, örökbe fogadásába, ha nem lennének egyes fajtamentők olyannyira "szigorúak". Sokszor azt gondolom, talán nem is akarják a kutyust odaadni... Közben pedig újabb Német Juhászok, Retriverek, Tacsik, vagy éppen pincsik kerenének legalább ideiglenes befogadót. De nem találnak, mert náluk meg nincs üresedés, mert nem találtak alkalmas gazdit...
Kedves Garygabi!
Valóban én is találkoztam már szélsőséges dolgokkal örökbefogadás kapcsán, de nekem mint alkalmi ideiglenes befogadónak szintén van néhány tapasztalatom. Igenis szigorú rostán kell átmennie egy gazdinak ha kutyát akar örökbefogadni.
Például, ha egy olyan kutya van nálam, akiről biztosan tudjuk hogy az elmúlt 5-6 évet lakásban, közvetlen ember közelében töltötte, akkor sem fogom olyan helyre adni örökbe ahol kinti kutyaként él, napi 10 órát vagy egyedül, ha szimpatikus a gazda. Másrészről sok leendő gazdinak fogalma sincs arról, hogy a kutyatartás milyen költségekkel jár - oltás, étel, alap felszerelés. Egy kedves családnak adtunk örökbe kutyát, átmentek a rostán - azonban néhány héttel később kiderült hogy ők úgy gondolták hogy ezentúl a felmerülő költségeket mind mind mi fogjuk állni? Azóta is elgondolkodom néha hogyan tévedhettünk ekkorát.
Volt hogy remek családhoz került a kutya, felkészültek voltak, szimpatikusak és többször is meglátogatták a leendő családtagot nálunk - 1 hónap múlva visszaadták, mert nem bírták a kutya temperamentumát. A kutya egy tündér volt - a legnagyobb hibája hogy nagy volt a mozgásigénye.
Aki kutyát akar örökbefogadni, azért tegye mert barátot akar, egy családtagot, akivel alkalmanként foglalkozik, mondjuk napi szinten egy séta erejéig. Vannak azonban olyan fajták, akik igenis igénylik az ember közelségét és ha nem elégítjük ki az igényeiket, akkor a kutya és a gazda élete is siralom lesz. Ne azért akarjunk kutyát, mert ilyen van a reklámban, vagy mert a kislányom ilyet akar vagy éppen jól lehet vele csajozni. Hiába néz a leendő gazdi nagy szeretettel a kiválasztott ebre, ha a tartással járó költségeket nem tudja viselni, ha semmit nem tud a fajtáról, azon kívül hogy aranyos.
Felnőtt emberek akarnak a 2 éves gyermeküknek kutyát és amikor megkérdezem én, hogy ki fogja ellátni a kutyát, ki hordja le a panelből sétálni, ki fogja megnevelni akkor nagyokat hallgatnak vagy éppen ígérgetnek és 1 hónap múlva megint nálam köt ki a kutya.
Igenis szeretem látni azt a helyet ahova örökbeadom a kutyát - vajon a kerítés szökésbiztos-e? van e megfelelő kutyaház? van-e más állat mondjuk még másik 2 kan kutya, akiről esetlegesen elfelejtettek szólni és vajh vállalják e az ivartalanítást vagy csak szaporításra kell az eb? Igyekszem minden egyes kutyát ivartalanítva, chipezve gazdához adni,de nem mindig egyszerű önerőből megoldani.
Kíváncsian várom a többiek hozzászólását, nálam jóval jóval tapasztaltabb állatbarátok vannak nálam.
Na igen, vajon mennyire kell mindenféle feltételt leigazolnia a leendő gazdinak, aki örökbe szeretne fogadni egy szép, vagy éppen csúnyácska, de az ő szívét megdobbantó négylábú társat?
Vajon valóban mindenféle adatot meg kell-e adnia, elviselni egy olyan szinten beharangozott "környezettanulmányt", ami már-már hatósági szintet súrol. Vajon valóban előre meg kell igérnie azt, hogy a kutya a hálószobában is otthon érezheti magát, vagy elég, ha az elsőzoba lehet majdan az ő felségterülete egy puh szőnyeggel, vagy egy fotellel?
Vajon valóban csak az lehet a valóban jó gazda, aki csak a legdrágább tápokat veszi meg, minden hétvégén kirándulni viszi a kedvencet?
Vagy ó gazda lehet az is, aki vállalja, hogy az új kedvencéért mindent megtesz, hogy az jól érezze magát nála úgy, hogy közben azért a család is megőrizze az önállóságát.
Nektek Kedves Kutyatartók, ideiglenes gazdik, menhely-vezetők: Mi a véleményetek???
