Sziasztok!
Szeretnem elmesélni az én tapasztalatomat! Mivel egy ifjú és hiperaktiv németjuhasszal élek, úgy határoztam szerzek mellé egy társat, hátha kevésbé bontaná az otthonunkat. Menhelyre gondoltam. Hamar kiderült, hogy talan nem jól tettem. Mert a honlapokon talalható kutyusok "nem aktuálisak", régen gazdára találtak vagy eltüntek. Igy a telefonhoz nyúltam. Sok ezer Forintot eltelefonálgatva ébredtem rá, hogy a kutya menhelyek olyan elvárásokat támasztanak velem szemben, amiknek élö ember nem tud megfelelni. Már a családlátogatás ötletét is viccesnek tartottam, de mikor egy hölgy felhaborodottan azt kérdezte a vonal túlsó végén, hogy: -Golgozik? És több órar egyedül hagyná? - akkor igazan felnevettem és felhagytam a kiserletezgetéssel. Sokszor megvádoltak már vele, hogy elkényeztetem a kutyáimat és a saját ágy a lakásban túlzás, vagy a medence a kertben, de az azóta sem világos, miböl is tartanám fennt a kis kedvenceket, ha gyesre kell mennem velük. Ezért az Illatos úton található "állami" menhelyhez fordultam. Az ő honlapjukon látható kutyák igazábók a ketrecekben voltak, én pedig bolgogan tértem haza oltott, chipezett kutyámmal az új otthonába. Igaz, nem vetettek pszichológiai alkalmassági vizsgálat alá, és akár gonosz szándékkal is kivihettem volna a kutyát, de nem tettem. Az is igaz, hogy azt mondták róla szuka, de az első fürdetéskor kiderült, igazából kan, azóta is boldogan élünk. Már nem fél annyira, egy kicsit meghízott, mert egész nap eszik, de játékos, ragaszkodó kutya, aki tökéletes társ német juhászom oldalán, így ma már együtt rombolnak önfeledten.
Egy szó, mint száz - szerintem hajszálnyit túlzásba esnek a menhelyek. Nem vagyok benne biztos, hogy ennyi gazdára váró állat mellett megengedhető az a luxus, hogy a leendő gazdikat nagyítóval vizsgálják meg, bármilyen tiszteletre méltó is a szándék, ami vezérli őket.
Szervusztok! Örülök, hogy ennyi hozzászólás érkezett a témához. Köszönöm a véleményeket, tapasztalatokat. Valóban nem lehet így sem kiszűrni 100% a jónak ígérkező gazdikat - mindig vannak csalódások, de akkor is megpróbálom a tőlem telhető legnagyobb körültekintéssel kiválasztani a legjobb gazdit. Nem, ez nem igaz. A kis mentvénnyel együtt választjuk ki a leendő családot!
Az aki érdemben nem foglalkozik (akár gondolatban, akár másképp) az állatmentéssel, az soha nem fogja megérteni miért vagyok az ivartalanítás híve.
Mindenkinek kívánok sok boldogságot a kedvencéhez! Privátban ide lehet írni (ezt mindig olvasom) yuzanna@gmail.com
Szia! Szívesen leírom az én történetem. 5 évvel ezelött fogadtuk örökbe első kutyánkat, és semmi más nem számított csak kedves nagy "maci kutya" legyen. Egy gyönyörű, fajtájához képest kövér malamutra esett a választásunk, úgy, hogy még soha nem volt kutyánk, nem is értettünk hozzá, és nem ismertük a fajtát sem. Nem volt nagy cécó simán odaadták pedig kisgyerekescsalád vagyunk /3gyerek/! E kutya mellett tanultuk meg a kutyatartás csinját-binját rajta "gyakoroltunk". Szerencsére elöttünk nagyon jó gazdája lehetett gyönyörűen meg volt tanítva mindenre. Hamar be is mutatta mi mindent tud! / ül, fekszik, pacsit ad kérésre, etetéskor nem nyúl az ételhez amíg azt nem mondtuk tied stb./ El voltunk ájulva tőle, milyen tökéletes kutyát hoztunk! Azt hiszem nagyon jól érezte magát nálunk utolsó éveiben, ugyanis nem volt fiatal. Sírt az egész család, a gyerekek vigasztalhatatlanok voltak, mikor elvesztettük. Ma már ismét van két kutyánk amit ugyanonnan fogadtunk örökbe és azóta már tesztet kellett volna kitöltenűnk ahhoz, hogy megkapjuk, ha nem lettünk volna "régi ismert fajtához most már értő örökbefogadók". Szóval van ennek a tesztnek értelme? Ránk volt írva, hogy jó gazdik leszünk? - Szerintem nem! Csak arra kell ráérezni valahogy, mennyire igaz állatbarátok az újdonsült örökbefogadók. Nem irigyellek benneteket, hisz ez nem könnyű!
Mindenesetre sok sikert nektek, és le a kalappal elöttetek! Nekem csak jó tapasztalataim voltak a menhelyeken amikor a megfelelő társat kerestük!
pontosan úgy van, ahogy a többiek mondják... ez egy nagyon komplex probléma, és ezt kéne megérteni mindenkinek, hogy az emberek saját, önös érdekeit és önzését (pl. hogy jajj de milyen cukik a kiskutyák, meg jajj egy almot had csináljon már a kutya, hát nem kell neki csinálni, ezt minden normális ember nagyon jól tudja) kéne félretenni ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet. minden egyes születendő kiskutyával/macskával egy felesleges újabb halálos ítélet születik egy másik, ugyanolyan különleges lény számára... a Földön élő kutyák és macskák 80 %-a kóbor állat... megéri tovább szaporítani őket?
Szia!
A legtöbb menhelyről nem fogsz tudni úgy elhozni kutyát, hogy nincs ivartalanítva. Ennek az az oka, hogy olyannyira sok gazdátlan állat van, hogy rengeteg nem is talál otthont, menhelyen öregszik meg, vagy elaltatják. Szóval az tényleg nem szerencsés, mert durván nézve ez olyan mintha kiadnának egyet és visszakapának 10-et. Egyébként ha valamelyik eb ivartalanított, úgy is lehetnek remek társak a te kutyáddat..
De az kinek jó hogy "egymásra találnak"? Neked? vagy a kutyádnak? És a 10 kölyök aki megszületik? Annak jó lesz? Nem egy sintértelepen fogja végezni valamelyik, mert nem tudtál rendes gazdit találni nekik, ezért boldog-boldogtalannak osztogattad? És ha rendes gazdit találsz nekik, nem lett volna jobb ha mégsem születnek meg, mert akkor az a 10 rendes gazdi meg tud menteni 10 kutyát a menhelyekről? Érted? Ez egy összetett probléma. és az embereknek erre meg kell érniük, meg kell érteniük ezt! A képlet egyszerű: nincs annyi gazdi, mint amennyi kutya. ennyi akkor miért növelnénk a számukat? Azért mert nekünk, ahhoz -személy szerint- mi közünk? szokott ez válasz lenni ilyenkor. ugyan már..
Sziasztok!:)
Lenne egy érdekes kérdésem.
Kell-e annyira szigorúnak lennie az örökbefogadási feltételeknek a menhely részéről,hogy szeretem volna egy kutyus befogadni, nevelni és szeretni,de azt mondták a menhelyen,hogy csak akkor fogadhatom örökbe,ha előtte fizetem az ivartalanító műtétjét?
Amit nem szeretnék,mert van egy hasonló kutyusom és hátha egymásra találnak.
Remélem tudtok nekem segíteni!
Köszönöm:Gabi
Szerintem a szigorú rostálással sem lehet, csak elenyésző számban kiszűrni a rossz állattartókat. Amíg ez egyszerűbbje zsákszámra gyártja a gyerekeket úgy, hogy esélye nincs civilizált módon felneveli őket, addig az állatokhoz való hozzáállás sem lesz különb.
Egyet is értek meg nem is a szigorú rostálással. Egy ebrendészeti telepen, ahol véges a férőhely, (de lehet ez ebmenhely is) és holnap + holnapután is jön egy új kutyus ezért kell a hely! Szerintem mennél több szőrmók kerül új gazdihoz, annál nagyobb a valószínüsége, hogy legalább egy részüknek jobb sorsa lesz, mintha hónapokig a pár négyzetméteres kennelben kellene a beton aljazaton toporogva várni a megváltást. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden körültekintés, infógyüjtés nélkül adjunk boldog-boldogtalan ember kezébe kuttyot, de pont azért, mivel teljesen bele nem láthatunk senkibe, nem tudhatjuk előre ki, mennyire lesz jó gazdi.
A lakásbantartásról pedig teljesen másként vélekedek (1973-óta kutyázom), mert szerintem bizonyos fajták, akkik eleve társasági kutyának lettek kitenyésztve, illetve a szőrzetüknél fogva nem bírják a kinti életet, tehát az ő kivételükkel teljesebb életet élhet egy kertes házban az a kutyus is, aki esetleg előzőleg szobakutyaként volt tartva, de károsodás nélkül elviseli a kinti klímát is.
Szerintem a lényeg az, hogy azt kapja meg a kedvencünk, amire a fajtájánál,koránál, egészségénél fogva szüksége van, és ne tárgyként, hanem családtagként bánjunk TÖRŐDJÜNK ÉS FOGLALKOZZUNK velük.
Szép napot mindenkinek, jó kutyázást!
Én úgy látom hogy amíg olyan tapasztalatokkal rendelkező ember, mint pl yuzy dönthet örökbeadásról addig nincs gond.. Ha az örökbefogadó őszinte és a keresztkérdésekre is jó válasz érkezik ki lehet szűrni a balekot a valódi állatbarátok közül. Elgondolkodtató az is, hogy tényleg árthat az egy jószágnak ha olyan helyre kerül ahol még nem tartottak állatot... Mert az is verheti, éheztetheti, elhanyagolhatja akinek már több is volt..van.. Azt viszont nehéz lehet kiszűrni, hogy csak pillanatnyi fellángolásról van e szó, vagy igazi elkötelezettségről.... Az emberek még mindig nincsennek tisztában azzal, hogy egy állat nemcsak dísztárgy! Ez pedig elég elkeserítő..
