Hírek, cikkek

Csoda történt ....

- 2012 július 16, hétfő - 17:17

Egy kutya naplója!

Elvesztem – azt hiszem ezt mondta az egyik kétlábú aki megtalált egy lovas tanyán. De hogy tud elveszni egy vadászkutya, aki már 8 éve vadászik az erdőben. Beszéltek valamit a gazdámról, de az nem igazán volt érthető számomra. Úgy tűnt, valami rossz, mert szomorú arccal néztek rám.

Nem igazán izgatott a dolog miről is beszélnek igazából, mert 10 igen hideg nap után az erdőben, enni kaptam. Akkor nekem az volt a legfontosabb dolog és nem az, hogy elmagyarázzam nekik, hogyan is kerültem az erdőbe.

Minden olyan gyorsan történt azután, voltam egy ideiglenes gazdinál – ők hívták így – bár akkor még nem tudtam mit jelent. Ami számomra fontos volt, mindennap enni kaptam, sétáltam, meleg helyen voltam, és még egy saját karosszékem is volt.

Egyik nap, Heni – így hívták az egyik kétlábút – elvitt, és betett megint egy kocsiba. Nem hosszú ideig tartott az utazás, de ijesztő volt, miért és hova megyünk? Valami rosszat csináltam, mérgesek rám?

Egy családhoz látogattunk el, ahol a Férfi és a Nő barátságosak voltak, folyamatosan simogattak mialatt beszélgettek egymással, azt hiszem, rólam. A családnak van egy macskája, azt egyből éreztem, hogy féltik tőlem. Én szerettem volna megszagolni, de nem engedték.

Egy fél óra múlva Heniék elmentek, engem meg egyedül hagyott velük, nem értettem miért és szomorú voltam – kezdődik minden megint elölről?

Egy-két óra múlva egy fiatal kétlábú érkezett haza. Igen hangos volt, ugrándozott és rengetek puszit adott nekem. Azt hiszem ilyen lehet mikor ők örülnek.

Nem panaszkodhatok az első órákról, most így visszagondolva, engedték hogy feküdjek az ágyban és mindenki simogatott. Késő délután a Férfi, hozott egy pórázt és elakart vinni valahova. Én nem akartam menni, de követnem kellett – kiderült, csak sétálni voltunk, majd miután visszajöttünk enni kaptam. Ez rendszeres lett, így pár nap után megszoktam mindezt, séták, reggel, este finom falatok.

Az első 5-7 napban a Férfi és a Nő minden nap felkeltettek, beszéltek valami sírásról meg rémálomról, de én egyáltalán nem emlékeztem. Valószínű jobb volt így.

Hamarosan kiderült, két macskájuk van. Ugyanis, egy nap elmentünk egy helyre – ahol rengeteg ijedt kutya volt – és én találkoztam egy másik cicával is. Azt hiszem, ő meg akkor frissen volt operálva, mert volt valami érdekes szaga, és valami vicces ruhát viselt, szóval kiderül, állatorvosnál vagyunk.

A kétlábúak nő mondtak valamit valami vizsgálatról, hogy biztosak akartak lenni benne, hogy teljesen egészséges vagyok. Ez egy kicsit bántó volt számomra, hát nem látják az izmaimat? Egy héttel ezelőttig, 8 éven át vadásztam, miért lennék beteg? Mert sánta vagyok – hozzá teszem erről nem én tehetek, de ettől függetlenül, majd kicsattanok az egészségtől. Bár egy kicsit sértődött voltam, engedtem, had tegyék, vérvizsgálat, szív és hasi ultrahang. Ha ők ettől boldogok…..hát tegyék.

Ugye, nem lepődtök meg, hogy természetesen mindent renden találtam. Kicsit sovány voltam, de ki nem lenne 10 téli nap után az erdőben.

Ez hét múlva, elvittek egy helyre mely körbe volt kerítve, és elengedtek. Ez volt az első mikor más kutyákkal tudtam szaladgálni. Ők meglepődtek, amiért én csak csodálkozva néztem a többieket miközben rohangálnak egy labda vagy egy faág után. Eddig, én nem tudtam mi az játszani. Most már értem, miért adtak nekem játékokat a kétlábúak.

Ma már tudom mit jelent az ideiglenes gazdi, és tudom ez a család az én végső állomásom. Ők mindig szeretnek és védelmeznek, ez az érzés hasonló mint amilyen az anyukám volt velem kölyökkoromban, így anyunak és apunak kezdtem hívni őket.

Kb. 3 hét után megtanultam, nem szükséges megennem minden ételt olyan gyorsan amit csak tudom, következő nap is kapok, és minden nap ezután.

Azóta, gyakran látogatunk el a Hajógyári szigetre is. Ez a másik kedvenc helyem. Ott gyakran találkozunk más Agarakkal és Whippetekkel és én igazán szeretek velük játszani. Szeretem a többi kutyát is, de az igazat megvallva, ők nem képesek olyan gyorsan futni mint én (még ezzel a lábbal is J)

Most nagyon boldog vagyok, mikor sétálni megyünk, és tudom, nem kell félnem semmitől ha anya és apa velem van. Cserébe, én visszamegyek ha hívnak - állandóan azt mondják Héli - , biztos vagyok benne ez az új nevem (részemről imádom), és jól kijövők Jázminnal és Mollyval, a két cicával (a szőrösebbik fura színűt különösen szeretem). Bár ők egy kissé még tartanak tőlem, de mikor megkapom a vacsit, felülkerekednek félelmükön és odajönnek kunyerálni. Én persze általában megszánom őket.

Sorstársaim, ne féljenek ha Heni elvisz titeket egy új helyre, mert az tele lesz örömteli dolgokkal a jövőben, és a Szent Ferenc nektek is meg fogja találni a ti Anyutokat és Aputokat. Higgyetek bennük!

Én nagyon boldog vagyok az új családommal, tudok nevetni, és újra hinni az emberekben.