Hírek, cikkek
Az élethez való jog, kortól független...
- 2009 augusztus 15, szombat - 21:16 Magyarországon elképesztő balkáni állattartási kultúra mellett most még a gazdasági válságnak is „köszönhetően" egyre többen várnak sürgősen segítségre, effektív azért, hogy életben maradhassanak. Mindig a betegebb, idősebb kutyákat altatják el először és tudjuk, hogy Magyarország sintértelepein, de még sok menhelyén is kénytelenek folyamatosan altatni. Ők kellenek legkevésbé az embereknek. Ők a gyengébbek, a speciálisabb ápolást, ellátást igénylők. Miközben ők a bölcsek, a már nyugodtak, egy életen át tanulták az ember nyelvét, a hozzá való alkalmazkodást, leszolgáltak egy életet és egyik pillanatról a másikra a megszokott otthonukból egy rettenetes világba csöppennek: az utcára, amely teli van veszéllyel, agresszív emberek, nem fékező autók, idegen kutyák, éhezés, évszaktól függően fagy vagy gutaütő meleg. Sintértelepre, acsargó sorstársak közé a fotelból, amelyet süppedősre koptatott évek alatt testük súlya, telepre, ahol a ketrecben megfordulni is nehéz, a szobatiszta, esetleg már anyagcserezavarokkal küzdő öreg kutya a saját ürülékében kénytelen létezni... míg jön a megváltó ??? injekció (amelyből jó esetben nem spórolják ki a hatóanyagot és nem órákig, napokig tart a haláltusa).... Magyarország, Európa, 2009.
Értük, a kiszolgáltatott, megöregedett állatok mentésére hoztuk létre 2007 év elején az Alapítvány az idős és sérült állatokért szervezetet.
Csatlakozzon hozzánk, legyen ideiglenes befogadó vagy támogatónk, hogy életeket menthessünk, mert az élethez való jog kortól független!
www.idosallatok.hu
Alapítvány az idős és sérült állatokért
Kedves Cicamica!
Én ugyan nem voltam semmiféle misszióban, ennek ellenére ott segítek az állatokon és akkor amikor szükségük van. Válaszokat ugyan nem tettem fel de sajnos tudom, hogy azzal semmit nem érnék (érnénk ) el. Valóban, jöhetne már Valaki aki útmutatásával maga mögé állítaná az állatszerető és segítő embereket.
Az az érzésem, hogy amíg "normális társadalom" nem lesz Magyarországon - /bocsásson meg nem politizálni akarok/ - és valóban ahogy írta az emberek nem csak saját magukkal lesznek elfoglalva hanem magukon kívül más érző lényre is hajlandóak lesznek figyelni. Az állatokkal majd csak akkor foglalkoznak komolyabban. Addig marad a feladat neheze, öröme, fájdalma és minden, ami ezzel jár az olyanokra amilyenek Mi állatszeretők vagyunk.
Tisztelettel dörkepapa
"Én is egyetértek az előttem szólókkal." Csakhogy ez nem elég. Részletezhetjük órákon keresztül az állatok jogait, azt hogy mit érdemelnek, azt, hogy mi illeti meg őket. Ugynaz, mint az embert. Eddig a pontig minden állatszerető, minden állatvédő egyetért. A probléma az, hogyan oldjuk meg a továbbiakat. Nem akarom az indító cikk nagy részét ismételni. Az ok nélküli, csak azért mert nincs helye, altatást ellenzem. Alapítványi önkéntes voltam, igy az ottani helyzetet ismerem. Sajnos, amennyire tudom, azok az emberek akik, egy kicsit is tennének az állatokért kisebbségben vannak a közönyösökkel szemben. Ráadásul ők azok, akik anyagilag is rosszabbul állnak. nekem ez a tapasztalatom.
Akkor hol a kiút? A mostani világban, amikor az emberek legnagyobb gondja,hogy kifizessék az ovodát és/vagy az iskolát. Kenyeret adjanak a családnak. Én teszek , tettem az állatokért, amit állapotom és a zsebem megenged. Többet képtelen vagyok. De ha volna valaki, aki irányt mutatna, és vezetne bennünket egy megvalósítható, humánus jobb felé, követném. De nem mondja meg senki. Kérdéseket én is tudok feltenni. Cicamica
Tökéletesen egyet értek az előttem szólóval!!!!!!!!!!
Nagyon szomorúnak találom, hogy egy öreg állatot aki már kiszolgálta az idejét és ahelyett, hogy az az -"ember"???- aki azelőtt - lehet, hogy csak névleg - felelősséget vállalt érte nyugalmas öregkort biztosítana neki, odaadja egy sintértelepre, hogy elaltassák. Ezért beteg ez a társadalom, mert akik "ember" -nek nevezik magukat istent játszanak és nyugodt szívvel elveszik egy másik ÉLŐLÉNY életét. Ha tehetném, nagyon szívesen vállalnék állatok gondozását de a kis lakásom csak 5 cica gondozásához elegendő. Olyanok Ők, akiket az utcáról fogadtam be. Még olyan is van köztük, akit a szemem láttára dobtak ki egy kocsiból. A másik nagyon nagy baj pedig az, hogy van ugyan állatvédelmi törvény de egyáltalán nem tartják be! Ideje lenne végre már érvényt szerezni a rendelkezéseknek amik - ha jól emlékszem büntetik az állatok kidobását is -! Az élethez pedig joguk van az öreg házi kedvenceknek kortól függetlenül. Jól néznénk ki, ha az embereket is amikor megöregedtek, egy altató injekcióval a másvilágra küldenék. Tisztelni kell az életet!!! Nincs különbség akár emberé akár állaté! Isten adta és csak ő veheti el amikor eljön az ideje!
ez a véleményem dörkepapa
