Kedves seahorse, megpróbálom eljuttatni a kedves hozzászólásodat a gazdinak! AngelDemon! Tegnap olvastam a Kutya Magazinban a történetedet, köszi, hogy itt is megosztottad velünk!
Bizony a felelős kutyatartáshoz az is hozzátartozik, hogy az ember a kutyáját úgy szocializálja, neveli, tanítja, probléma esetén akár szakemberhez fordul vele, hogy az másokat - se embert, se állatot - ne veszélyeztessen. Ha pedig nem bír vele, tartsa pórázon! Szerintem akár fel is lehet jelenteni a támadó kutya gazdáját, elégtételt követelve az okozott "kár" miatt. Ha annyiban hagyjuk az ilyen eseteket, a "gazdák" máskor is gond nélkül szabadon engedik az ilyen agresszív ebeket...
Én is elolvastam és mélyen érint, mivel nemrég történt velünk is hasonló eset! Csak itt mudik voltak az megtámadottak (vagyis az én kutyáim) és rottweiler a támadó (figyelem! ismerem a kutyafajtákat. ne soroljon be senki az ijedségtőlrögtönnémetjuhásznakvagyrotinaknézem mert azokilyenekéskéssz emberek közé) Az én kutyáim jólneveltek és szocializáltak. Az a Penge pedig oyan kutya aki mindenkire rátámad (kan létére az én szukáimra is). És a gazdái... Volt olyan hogy megfenyegettek, hogy "kiengedik a kutyát" ha arra sétáltatok, mert a gyerek nem tud aludni! És most a sötét utcában egyszer csak vele találtuk szembe magunkat. Sehol senki. Azt hiszem kizárták véletlenül (kocsiszerelő gazda-kapu tárva nyitva áll...) De azt is eltudom képzelni, hogy beváltották az igéretüket. És én szerncsétlen pont akkor kötöttem a két felnőtt kutyám egy pórázra és nem volt időm elengedni... Így hát Penge elkapta a nyolc éves mudimnak a hátát (az egész háta belefért a pofájába! ) és rázta mint a rongyot. A másik mudim (a kölyke) meg a pórázba gabalyodva támadta a rotit a 12 kilójával. Végül (hála Démonnak) sikerült elengednem, de utána megint elkapta a mozgásképtelen Bogárt. De akkor Démon már rendesen meg tudta támadni és együtt elkergettük. Kérdem én, bűn, hogy sétálunk az utcán? Az én kutyáim nem tettek semmit. Csupán már nem volt időnk visszafordulni. Mások miért félnek tenni ez ellen? Mert az a kutya ahányszor kikerül, mindig összeverekszik valakivel. Lehet, hogy az én hibám is. Hiszem sosem veszem pórázra őket. Ha most se akkor természetesen elfutnak simán. Hiszen ők a legjobb futók. És fel is tudják mérni, hogy harcoljanak-e vagy meneküljenek. És mi lett volna,ha Démon nem ilyen hősies? Megöli Bogárt? És ha engem támad meg? Akkor is ilyen nagy szája lesz a "gazdiknak". És akkor mi lett volna, ha elkapja a harmadikat, akicsit? Aki még csak hat hónapos mudi? Egy perc alatt elropogtatja a csontjait... Szerencse, hogy a két nagy lefoglalta...
Szia!Olvastam a leveled,és mielőbbi gyógyulást szeretnék kívánni nektek,így ismeretlenül is,és még csak annyit,hogy néha tényleg félelmetes amit az emberek kutyatartás címszóval művelnek.Merthogy SOHA nem a kutya a hibás a tetteiért.Nálunk a kutyák abszolút családtagnak számítanak,és ennek nem is szabadna másként lennie sehol.Szerintem legalábbis...Remélem sokan átolvassák a bejegyzésed,és legalább egy percre elgondolkodnak a témán.Zsófi
A tehetetlenségről
Ez a levél a tehetetlenségről szól, arról a leírhatatlan tehetetlenségről amit annak az átélése okozott, hogy végig kellett néznem ahogy mások felelőtlen viselkedése miatt a kutyámat egy másik kutya prédaként leteríti és három ember alig tudja leszedni róla, hallani a kicsi törékeny Cimbora sikítását, látni ahogy gyengeségében más nagytestű kutya is harapni kezdi a combjait (köszönjük Dorka)!
A bénító tehetetlenségről amit akkor éreztem mikor rádöbbentem hogy Cimborából nyakán féltenyérnyi-tenyérnyi részen hiányzik a bőr.
A tehetetlenségről ahogy most is itt fekszik egy 13-15 cm-es varrattal és sír álmában, miközben a másik kutya gazdája még őt hibáztatja, és az antiszociális kutyája valahol vidáman csóválja a farkát.
A tehetetlenség viszont engedélyt ad arra hogy ilyen nyílt levelet írjak.
Nem hagyom hogy elbagatellizálódjon a történet éppen ezért a levélhez képeket is mellékelek, persze ezek már a műtét utáni állapotot mutatják és ez közelében sincs annak amit a támadás utáni látvány nyújtott.
A felelősség a Pötyi nevű kutya gazdáié, a kutyáé aki úgy döntött hogy ő szabadon megszeghet szabályokat, a kutyáé aki gazdái tiltásával nem törődve elszökhet vadászni az erdőbe, aki személyiségzavaros módon a kutyák magatartási szabályait átlépve rátámadhat egy a gazdájával játszó kutyára.
A gazda felelőssége az is hogy a kutyája mimikájára, mozgására figyelve megpróbálja megelőzni az efféle dolgokat, ha másképpen nem akkor úgy hogy nem viszi más kutyák közé az elmebeteg jószágot amit teremtett a hozzáértés hiánya és állítólagos állatszeretete miatt.
Cimbora nem váltotta ki a támadást, a Pötyi közelébe se ment, nem lehet régi sérelem sem mert köztük soha nem történt még egy összemorgás sem.
Pötyi nem kutyaként verekedett Cimborával, nem megfenyítette, hanem prédának tekintette és rátámadt.
Tudom sok embert aki ismeri Cimborát nagyon meglep a dolog. Cimbora 3 hónapos kora óta folyamatosan és átgondoltan szocializálva lett kutyákhoz, emberekhez, helyzetekhez. Minden együtt töltött pillanatban figyeljük egymást, együtt mozgunk együtt lélegzünk.
A kutyában szinte nincs agresszió, bármikor tisztelettel bánik más nagyobb kutyákkal, és akár a játékait is önként átadja másoknak, nagyon mélyen szereti a kutyákat, és valódi mély vágya van a velük való kapcsolatra (nem tudom hogy ezt a trauma mit okozott most benne).
És bármilyen furcsa is lehet ez másoknak, én szeretem az agarakat, szeretem a személyiségüket, törékenységüket és a szépségüket.
A test jól izmoltságát, a nyak kecses vonalát, a fej finomságát. És Cimbora az ország egyik legjobb tenyészetéből származik, mindenki eredményes és gyönyörű kutya a felmenői között. És nekem azért származik onnan a kutyám mert egészséges pszichéjű és gyönyörű kutyát szerettem volna. Mert Cimbora igazi Tisza-parti kölök! Intelligens, gyönyörű és valódi agár.
És amikor most ránézek a leborotvált bőrre, a hosszú varratra a kedves pofára, az összeharapott hátsó lábakra könny szökik a szemembe és újra átélem a tehetetlenséget!
És legyen már nyílt a másik gazda kutyanevelése (bocs Miki), miután elmentem a kutya az ott maradt gazdik elmondása alapján nem lett megbüntetve igazán, drága Ildikó (a másik gazdi) pedig felhívott és közölte velem hogy Cimbora volt a hibás (ő nem is volt a helyszínen) és amúgy meg a kutyák ilyenek. Segítségként nem az állatorvosi díjak megfizetését ajánlotta, hanem elmondta hogy a kutyájuk be van oltva. Be kell vallanom hogy elbúcsúztam tőle, aztán mikor leesett hogy a kutyámat hibáztatja - aki ott vérzik előttem, és esik kell a bódultságtól, miközben sír – visszahívtam és ordítottam vele, lehet nem szalonképes módon.
Kérdéseim pedig akadnak és szerintem ezek nem csak az én kérdéseim.
Mi történik ha nem a bőre lenne megsérülve a kutyának, hanem összeroncsolja egyik lábát vagy kifolyik a szeme, vagy olyan hatékony hogy megöli ott a futtató közepén?
Mi történik akkor ha a következő áldozat mondjuk valamelyik vadászatra indulása közben kerül elé és nem lesz ott senki akik leszedje a másik kutyáról (vagy akár emberről) Pötyikét?
Tudom sok kutyásban felmerült hogy mi van ha nem a whippet hanem egy kisebb kutya az áldozat, egy kis terrier, vagy beagle, vagy valami nagy szájú de gyenge kis keverék kutyus vagy akár valakinek a gyereke?
Miről is szól valójában ez a levél?
A felelősségvállalásról és arról hogy senki nem higgyen abban hogy vele nem történhet meg.
Cimbora remélem gyorsan meggyógyul majd testileg, hogy lelkileg hogy dolgozza fel azt nem tudom.
Egy biztos hogy a Pötyi nevű időzített bombát a közelében sem kívánom látni, de mivel a drága szabadon szökdöshet a futtatóról a Mecsekre akár még egy magányos erdei sétán is belefuthatunk mi is és más kutyások is.
Amúgy köszönetet szeretnék mondani a kutyás barátainknak:
Andrásnak és Áginak aki összeszedtek mikor besokkoltam és a kutyával együtt rögtön elvittek állatorvoshoz, pénz adtak az állatorvosi költségekre, és lelkileg támogattak amíg a kutya bent volt.
Zsoltinak és Gézának akik testi épségüket is kockáztatva próbálták leszedni Cimboráról a Pötyit.
Áginak, Ivettnek és Krisztiánéknak aki lelkileg mellettem álltak az este folyamán, Péternek aki a messzi Angliából is felajánlotta a segítségét, és biztosított együttérzéséről.
Zárásul csak annyit, mert nem hagyhatom hogy bárki is hibáztassa a kölkömet:
Cimbora nem verekedett, nem kötözködött, Pötyi közelébe sem ment tegnap este!
Ha gondoljátok küldjétek tovább a levelet.
Laczkovics László
