Kedves elhivatott, gazdi keresők!
Szeretnénk egy kutyát a lányainknak. Mivel gyerekkoromban nekem is volt 2 kutyám, férjemnek is egy Malamut kutyája, tudtuk, hogy ez a döntés végleges, tudtuk, hogy mit vállalunk. Egy kutyára Áfonyára teljesen véletlenül találtam rá, ugyanis Tibet Terrier kutyákat kerestem. Beszéltem a hölggyel, aki olyan kérdéseket tett fel, mintha állás interjún lennénk. De tetszett, hogy fontosnak tartja a leendő gazdik elképzelését, vágyát. Nem értettem azonban, hogy miért bizonytalanodik el abban, mikor mondtam, hogy az 5-7 évesem többet lenne kint a kutyával a kertben, mint bent. Feltette a kérdést, hogy miért nem lenne családtag? Már-már úgy éreztem bizonygatnom kell, hogy miért is szeretnénk kutyát. Visszakérdeztem, hogy az őszinteségnek oda-vissza alapon kellene működnie, hiszen nem egy újszülött kutyát hozunk majd haza. A gyerekeink még kicsit, ismernem kellene egy kicsit a kutya múltját is, hogy megértsem a viselkedését. Akkor mesélte el, hogy már 2-szer visszahozták. Kicsit furcsálottam, de megegyeztünk visszahívom mihelyt férjemmel átbeszéljük, hogy Áfonya azért inkább benti kutyus. Visszahívtam még aznap délután nem fog problémát okozni, ha Áfonya benti kutya inkább, hiszen nekem is benti kutyáim voltak. Aztán megbeszéltem a hölggyel, mivel 250 km választ el a kutyától, csak úgy "beugrani" sétáltatni a kutyát nem tudom, komoly szervezést igényel, de szeretnénk Áfonyát. Le is beszéltük a vasárnapot, hogy megyünk ismerkedni Áfonyával. Azért a biztonság kedvéért még szerdán visszahívtam a hölgyet, hogy ne feledkezzen meg rólunk! Érdeklődtem Áfonyáról, akkor mondta, hogy szoktatáson van már 2 napja, de akart hívni. Csodálkoztam, hogy azért ez, hogy is van? Már 2 napja, és már szerda van? És ha én nem hívom fel? Mi lesz akkor mikor egy 5-7 éves és családja készülődik egy kutyára? Akkor mondta a hölgy, nézegessünk másik kutyát. Bántott, mert nem ezt érdemeltük volna, főleg úgy, hogy előtte majd fél órát beszéltünk mobilon. Kértem, legkésőbb szombaton hívjon fel, hiszen nekünk nemcsak 250 km-t kell utazni, hanem vágytunk arra a kutyára, készültünk rá. Különböző oldalakat töltöttem le, hogy is kell bánni egy örökbefogadott kutyával, milyen a viselkedése.. ebben a pár napban ilyen esti mesék voltak a gyerekeknek. Ehhez képest a telefon nem csörrent, jelezni se jelzett senki, hogy Áfonya családra talált. Ne készülődjünk az útra.
Köszönjük! Önök keresik a kutyának a legjobb helyet, miközben Önök játszanak azokkal, akik szívből várták volna a kutyát!
Szia!!
Én nem a váci menhelyben csalódtam,hanem a kóborka nevű egyesületben.Itt láttam meg álmaim kutyáját Brutust,egy gyönyörű német juhász kleveréket.Szerintem még fent van a fényképe.Felvettem a kapcsolatot velük,visszaküldtek egy csomó kérdést amire válaszoltam és amelyben jeleztem,hogy szeretnénk a kutyát.Erre azt kaptam válaszul hogy ne haragudjak de elvitte egy fiatal pár akik odalátogattak szmélyesen.És mindezt azért mert a két ott dolgozó nem egyeztetett hogy mi megyünk érte ahogy időpontot egyeztetünk.Annyira nagyon fájt.Itt bőgtem mint egy gyerek,mert bár még személyesen nem láttam a kutyát,de tudtam hogy ő az igazi kutyus.Nagyon jó helye lett vna nálunk.
Sziaztok!
Engem az bosszant hogy a hogy rengeteg állat van gazdi nélkül elhatároztam hogy haza viszek egyet azt hozzá teszem hogy két mentett kutyám már van.
Majd telefonálok a Zöld Menhelynek talán Vácon na mindegy megbeszélem higy vasárnap megnézzük akutyust. Majd az elöző árdeklödöktől megkérdeztem hogy miért nem viiték el .Ugyan azokkal a feltételekkel én igen. Hát nem pénteken türülte a néni a kutyusokat. Érdekes lehet hogy áll menhely. Nálam nagyon jo helye lett volna.SAjnálom hogy nekik nem lehet segiteni. Egyben felháborit higy én érdeklödöm és folyamatosan ö kérdez. Szégyelhetné magát.
A felelőtlenségről én is írok egy példát. Jószándékú nagyi vett egy gyönyörű ( sajna nem tudom milyen fajtájú) kiskutyát az 5 éves unokájának. ( A család éppen visszaköltözött, mikor megláttam náluk a kiskutyát). Egyszercsak becsenget egy szomszéd, -a hideg, esős ünnep előtti napon-, hogy a kiskutya órák óta ki van kötve az ajtó elé, reszket, fázik. Szólt a gazdáéknak, hogy ez így nem jó a kutyusnak, de "elhajtották". (Úgy volt kikötve egy rácshoz a szerencsétlen, hogy csak egyenesen állhatott, ti. rövid volt a nyakörv!) Segítsémetet kérte. Sikerült rávennem az újdonsült gazdikat, hogy a kiskutyát ( tényleg összefagyva, átázva) vigyék be a lakásba. ( Azért tették ki, mert "láb alatt volt! Sokan a kutyát, macskát nem tekintik családtagnak, "csak egy állat"-nak, amit félre lehet dobni, ha gondot okoz.)
Beszéltem a gazdikkal, nem rossz emberek, de nem akarják megtartani a kiskutyát, mert a belvárosi körülmények közt nem tudják vállalni a sétáltatását, gondozását. Vagy visszaviszik a tenyésztőnek, vagy eladják. A kutyust már nem látom, remélem jó helyre került.
Azért írtam le ezt a példát, mert még mindig vannak emberek, akik szeretetből nagyon rossz döntést hoznak, és ezzel a megajándékozottat, és az állatot is kiszolgáltatott helyzetbe hozzák.
Ennél szörnyűbb igaz történetem is van, de nem célom, hogy elkeserítselek benneteket még jobban. Úgy látszik, még mindig nem elégszer mondjuk, az embereknek, hogy állatot csak az fogadjon el/ be, aki akar, képes, és tud gondoskodni róluk! Úgy látszik nemcsak az ovodában , de a felnőttek között sem tudja ezt mindenki.
Egy korábbi topikban az örökbefogadási feltételek észszerűségéről írtak néhányan. Egy hölgy kedves, érdeklődő hangon megkérdezte, hogy "kell-e annyira szigorúnak lennie az örökbefogadási feltételeknek a menhely részéről, csak ivartalanítva hozhatja el a kutyát, mert neki van egy ellentétes nemű, és hátha egymásra találnak" Feltételezem, hogy jó gazdi, sőt az is lehet, hogy bármilyen szigorú feltétellel működő menhely jó érzéssel bízna rá kutyát. Alapvetően szerintem az emberek csupán néhány százaléka van tisztában azzal, -függetlenül az állatszeretettől- hogy óriási felelőtlenség jellemzi az egész ország állatokhoz való hozzáállását. És ez nem az egyének hibája, mert ha kifejezetten nem olvas utána, honnan tudná, hogy mi veszi őt körül kutyatéren? "Legyenek kiskutyák, mert mi szeretjük őket!" De hol kellene találkoznia azzal, hogy ez a gondolkodás kicsit sántít??? Van néhány plakát a buszmegállókban, hogy noé menhely, néhány óriásplakát hogy pedigree, azt még a tv-ben is látjuk néha, azt ennyi! Nem az emberek hibája. Az oktatási témát leszámítva egyértelműen az állam felelős a kialakult helyzetért. Kínában ha jól tudom szabályozva van a szülhető gyerekek száma, akkor ezt miért ne lehetne ilyen törvényt érvényesíteni a kutyatenyésztésben?? Amennyi pénz elmenne a törvénymódosítással, chip rendszer bevezetésével, az úgyis megtérülne a bírságok beszedésével. Persze ez az utolsó gondja atyánk fiainak. Lehet nem kapcsolódik szorosan az előbbiekhez, csak tényleg kevés ember találkozik a "jó példával", ennek hiánya pedig végzetes lesz.
Mi is megnézzük a körülményeket, miután az első fázisok lezajlottak. De ha az elején sem vagyunk a dolgoknak, nem rohanunk azonnal háztűznézőbe!
Sőt az örökbefogadás után is ellenőrizzük a kutyáinkat, akár életük végéig is! Így kerültek már vissza páran hozzánk, ahol nem tartották be a gazdik a feltételeket, amit aláírtak egyszer....
Eszünk-e húst...Ez jó kérdés, mert én speciel nem igazán :D
"Beengedi az életébe.Hm.Ezalatt azt kell értenem h. ágyamban alhat egy 80kg-os kutya,és szétkaphatja a lakásomat?"
Ohhh, elnézést! Félti a lakását? Kérdem én: ha a gyereke rombolja földig a lakást, mert pici, összefesti a falat, vagy ha nagyobbacska és hétvégén mikor a szülők elutaznak és tart egy házibulit, amiktől romokba lesz a lakás, akkor Őt is kivágja a kertbe?
Vagy az öreg nagymamát, aki kezelésre szorul, akit pelenkázni kell, aki elteszi a dolgokat, és nem tudja hova, aki a fehér kanapét leeszi paradicsommal....és még sorolhatnám. Az is a kertben köt ki?
És ugyebár kutyát sem láttunk még, aki a kertet ássa föl, ülteti át a virágokat, tép darabjaira a bokrokat? Azzal mit csinál? Vissza passzolja a menhelyre?
Előbb ezeken a dolgokon kéne elkondolkodni, azon, hogy az ember, esetünkben Ön, megérett-e egy kutya tartására, mert aki a lakását, ami egy használati tárgy, előtérbe helyezi egy élőlénnyel, az biza tartson plüss kutyát a polcon, véletlenül se az ágyba!
Több száz, a halál torkából kiragadott kutya után, szerintem mi tudjuk jobban azt, hogy mi is kell az összetört, megkeseredett lelküknek ahoz, hogy újra, teljes és boldog életet élhessenek!
Ezt kéne megérteni, hogy nem "szimpla" menhely vagyunk, hanem egy rehabbilitációs részleg, ahol kimondottan bántalmazott, kínzott, lelkileg teljesen összetört kutyákkal foglalkozunk, akiket lelkileg nagyon nehéz helyre hozni, és nyilván nem a kerti tartás fog rajtuk segíteni!
De ez igaz bármely kutyára, nem csak a bántalmazottakra!
Én írtam azt a levelt, nagyon jól tudom mi áll benne!
Én olvastam azt a levelet, amit Ön írt, miszerint megy a nyilvánosság elé, mert nem kapott kutyát.
Én olvastam azt a rágalmazást, miszerint MI állatkínzók vagyunk, mert egy ekkora kutya lakásban.....
És Ön nem állatkínzó, amikor a minuszokban hagyja a kutyáját a kertben megfagyni, csak azért mert nagytestű?
Én írtam, hogy egy 50kg-os kutyával alszom egy ágyban, igen, és ez a kutya nem panaszkodott még sanyarú sorsára, amiért kínzom ezzel.
Én is kertes házban lakom, kint is tarthatnám a kutyámat. A kutyámnak meg van a saját választása: kert vagy lakás.
A kertben léte kimerül abban, hogy kidugja az orrát ilyen zord hidegben, majd hatalmas szemekkel mered rám, hogy komolyan gondolom én azt, hogy Ő oda kimenjen? Majd jön az 5 perces könyörgés, hogy legalább a dolgát elvégezni menjen ki. Nagy nehezen kimegy, de 10 p után már dörömböl az ajtón, h fázik a kis sejhaja. Kinyitom az ajtót, jöjjön be, és a kutya első dolga a meleg ágyikóba fejest ugrani, és konstatálni, hogy "anya" nem normális, mikor ilyen hidegbe galád módon "kivágom" a kertbe. Ha Ön szerint emiatt én állatkínzó vagyok....Ám legyen, akkor vállalom! Emelett naponta (bár kertes házban lakom)minimum 1 órát sétálunk a parkban. Ilyen időben ennek sem nagyon örül a kis drága, hiába NAGYTESTŰ, folyamatosan indulna a hazaút felé!
Az alábbi képeken meg lehet nézni, hogy mennyire is "szenved" a kutya az ágyban alvástól, és a bent léttől:
http://gallery.site.hu/u/M_Eva/felix_001/jokedv/PA030004.JPG.html
http://gallery.site.hu/u/M_Eva/felix_001/jokedv/PA030002.JPG.html
http://gallery.site.hu/u/M_Eva/felix_001/felixalszik/P7300006.JPG.html
http://gallery.site.hu/u/M_Eva/felix_001/felixalszik/P7040047.JPG.html
http://gallery.site.hu/u/M_Eva/felix_001/felixalszik/P2240008.JPG.html
Tisztán látszik szerintem is, hogy a lakásban, az ágyban mennyire rossz is neki!
Nyílván azt nem követelhetjük meg, hogy minden kutyánk ágyban aludjon, de azt igen, hogy minimum a lakásba beengedjék. Szerencsére az örökbefogadóinknak ez nem jelent nehézséget és a kutyánink 98% lakásban lakós "kanapé kutya"
Elnézést kérünk azért, mert a kutyákat a LEHETŐ LEGJOBB HELYRE, és nem akárhova adjuk oda, de az állavédelem pont erről szól, hogy a poklok-poklát megjáró kutyákat a "menyországba" adjuk oda, és NE kertbe, ahol alig van kontaktja a gazdival.
Örökbeadni, de NEM bármi áron. Ezt valljuk! Ez a rendszer működik még attól, hogy 1 embernek nem tetszik.
És azzal, hogy a barátait is ránk uszította, hogy fogadják örökbe a kutyát, mégis mit gondolt? Ha azt hazudják, hogy lakásba kerül, mi odaadjuk, majd átpasszolják maguknak? El kell szomorítsam, de ez szánalmas, és nem a MINIT jellemzi, hanem Önöke. És megsúgom, hogy minden általunk örökbeadott többszáz kutyának folyamatosan ellenőrizzük az életmenetét, szurópróba szerűen látogatjuk őket, és ha bármi nem egyezik az örökbefogadási szerződésben leírtakkal, aláírtakkal (ilyen pl, ha a kutya nem ott van, ahova örökbeadtuk) akkor biza a törvény adta lehetőségünkkel élve VISSZAVESSZÜK!
Én azt kívánom, hogy minden létező menhely, állatmentéssel foglalkozó szervezet pont ugyanazon szempontok szerint adjon örökbe kutyát, mint a Minimenhely.
Az örökbefogadóktól azt várnám el, hogy ne a saját igényeikethelyezzék előtérbe, hanem legyenek tekintettel az adott kutyára: van kutya, aki szeret elbókléászni a kertben, esetleg nincs is igénye arra, hogy bemenjen a laksába, de ez a legritkább. Az én tapasztalatom az, hogy minden kutya annak örül, ha minidg a gazdája, családja közelében lehet, ha nem az udvarról kell befele tekintgetnie, ha embert akar látni. Azt kéne a t. örökbefogadni szándéákozóknak megértenie, hogy leáldozott már a "kutyának kinn a helye" szemlélet, a kutya a barátunk, társunk, egyéniség, sok mindent eldönteni képes.
Mi sem adunk "szimpla kerti tartásra" kutyát, a mi gondozásunkban levő kutyákat sem hatja meg "nagy udvar, oszt rohangáljon", a mi kutyáink is az ember társaságát keresik.
Az ágyban, kanapén kutya kifejezés amolyan szófordulat: nyilván nem kötelezünk senkit sem arra, hogy a saját ágyában együtt aludjon a kutyával, de mi is azt kérjük: a laksában, a házban legyen a kutya alvóhelye, és ő dönthesse el, mikor megy ki az udvarra és ne fordítva. "néha bejöhet"...
Ne sajnáld a kutyákat,és a többi állatokat a Noén!
Én nem olyan rég voltam ott ,de az első és a második benyomásom is XXXL-es pozitív volt.
Mi több..a nagylányom is el volt ragadtatva,pedig Ő nem kimondottan kutyás.
Ha az országban mindenhol így vezetnék a menhelyeket,otthonokat, nagyszerű lenne!
Egyébként én sem adtam volna kutyát,pedig nem is igazán vagyok önkéntes.
