befogadtam tavaly az utcáról egy kutyust.volt már kutyusom és sok cicám ezért barátoméknál szálásoltk el.kiderült vemhes..meg lettek a kicsik.küldtem képet annak a bizonyos menhelynek és egyet nem tettek közzé.én hirdettem sok helyen a neten..végül lett gazdájuk.aztán miután a kicsiket elajándékoztuk az anyjuk hirtelen köddé vált.kiszökött.volt már ilyen nem egysze..de akkor nem jött vissza.kértem a menhelyet hirdessék segítsenek hogy megtaláljam.azt sem hirdették meg.pedig azt hiszem a saját oldalukon nem kerül semmibe.voltam is ben a menhelyen, hátha ott van.úgy néztek rám mint valami betolakodóra.hogy mit keres ez itt.körbe sétáltam a barátommal a kenelek között végig sétáltunk, hirtelen azt sem tudtuk mi van csak bámultak mintha lopni mennénk vagy nem is tudom.van egy pár cicám,hozzánk szegődnek.volt nem egy cica is aki nálunk nőtt fel vagy kicsit csúnyácska volt de mi szerettük és ők nem veszik be őket,még a kutyát sem, azt mondják hogy nincs hely.elhiszem hogy sokan vannak,de utána meg látom hogy megint új meg megint új kutyák képeit teszik fel....na mind1.az ősszel felszettem az útszéléről egy vak cicát, aki majdnem a kocsink elé futott.kértem segítséget csak annyit hogy nézzék meg a szemét,egy orvos és én vállalom a gondozását,befogadom.nem jött válasz.végül saját úton lett felírva a cicának szemcsepp, de látni már nem hiszem hogy fog,de nálam mindig lesz helye.üdv. Miskolcról
NEKEM IS VAN ROSSZ VÉLEMÉNYEM MI CSAK ÖNKÉNTES KUTYA SÉTÁLTATOK AKARTUNK LENNI VAN 5 KUTYÁNK.DE A GYEREKEK ÁLLATSZERETETRE VALÓ NEVELÉSE MIATT ÉS HOGY SZEGÉNY MENHELYI KUTYUSOK IS LÁSSANAK VALAMIT A KENNELEN KÍVÚL FELPAKOLTAM A SRÁCOKAT A BUSZRA ÉS IRÁNY A MENHELY ELŐRE LEBESZÉLTEM MINDENT PERSZE HOGY NE FELESLEGESSEN MENNYÜNK. VISZONT A NAGY TELIBE DESZKÁZOTT KAPUN NEM AKARTAK BEENGEDNI,SŐT MAJDNEM HOGY EL IS ZAVARTAK.KÉRDEM ÉN HA ILYEN BUNKÓK AZ EMBEREKKEL ÉS MINDENT ELKÖVETNEK ANNAK ÉRDEKÉBE HOGY NE LEHESSEN BEMENNI SŐT MÉG BE LÁTNI SEM.HOGY AKARNAK GAZDIT KERESNI KUTYÁKNAK .MACSKÁKNAK,MEG A TÖBBI ÁLLATNAK?
Üdvözlet,
már több alkalommal jártunk egy bizonyos menhelyen, ahol önkéntes munka keretében kutyát sétáltattunk, és konzerveket vittünk.
Az egymást követő alkalmak során folymatosan tapasztalható volt a menhelyi dolgozók kollektív megvetése irányunkba. Gesztusaikból és viselkedésükből tisztán érezhető volt egyfajta felsőbbrendű gőg, miszerint ők napi szinten végzik ezt a munkát, mi pedig csak akkor, mikor időnk engedi. Minden egyes alkalommal úgy éreztük magunkat a menhelyen, mintha nem kívánatos személyek lennénk, pedig mi segíteni mentünk, a honlapon hirdetett forma szerint. Ettől függetlenül továbbra is szeretnénk járni sétáltatni, csak csalódottak vagyunk, hogy bár ők kérnek segítséget, nem fogadják azt szívesen, pedig nem várunk különösebb hálát ezért, csak azt hogy partnerként kezeljenek.
Kiváncsiak lennénk, más találkozott e ilyen szituációval, és hogyan reagált rá.
Hát rossz tapasztalat, az volt... a sztori:
Párommal elhatároztuk hogy be szeretnénk fogadni egy kiscicát. Mivel párom ezelőtt soha nem élt együtt cicával, sőt, mondhatni kissé félt is tőlük, ezért minnél fiatalabb cicát kerestünk, akit mi magunk nevelgethetünk, és nem hoz magával berögzült (esetleg nem túl szép) szokásokat, amit én mint veterán macskás (7 éves korom óta élek cicákkal) könnyen és szívesen kezeltem volna, de újonc párom nem valószínű...Kezdésnek egy szolnoki "alapítványt" hívtam fel. Megnevezni nem szeretném, de remélem magára ismer. Kedvesen bemutatkoztam, elmondtam mit szeretnék, és érdeklődtem hogy van-e körübelül 3 hónapos kiscica náluk aki gazdira vár. Ímmel ámmal válaszolt, motyogott valamit vörös kismacskáról, mire kedvesen mondtam hogy bár számomra ez nem lényeges, de a párom nagyon nem szeretne vörös kiscicát, nem lenne-e esetlegmás színű. Mondta hogy van egy egy év körüli szürke cica, mire megjegyeztem hogy kicsit fiatalabbra gondoltunk, mert...és itt nem tudtam befejezni a mondatot mert ez a kedves állatbarát hölgyemény egy "menjenek akkor aztán vegyenek maguknak macskát" mondattal rámcsapta a telefont. Ilyen eszméletlen bunkóságot velem még életemben nem csináltak meg, mivel hogy udvaris ember vagyok, és ezáltal a többi ember is udvarias velem. A kedves hölgynek üzenem hogy jó lenne ha venne pár illemleckét ugyanis mint állatvédelmi alapítvány vezetője, ön emberekkel is foglalkozik...Maga egyszerűen egy büdös bunkó..Ha nem vagyok szimpatikus azért mert ha lehet nem vörös cicát szeretnék, megértem, szépen kulturáltan is el lehet köszönni. Tudom kicsinyes dolog a színeken agyalni, de ha ez a párom heppje akkor ez.
A történet folytatása: végülis felkerestem egy másik alapítványt (Junior kisálltarezervátum) A telefonban kedves volt velem az alapítvány vezetője és (milyen érdekes...) ő maga kérdezte meg hogy esetleg színben gondoltunk-e valamire, anélkül hogy egy büdös szót is szóltam volna. Ellátogattunk a rezervátumba ahol azonnal az összes cicába beleszerettem, és egy kis csöppség azonnal kiválasztott minket a párommal. Meg hánytuk-vetettük a dolgot és másnap nem csak őt, de a kistestvérét is magunkhoz vettük, akik azóta is boldogan élnek velünk, játszanak, velünk alszanak az ágyban,nagyon sokat van foglalkozva velük, sétálni visszük őket, fára másznak, és bogarásznak a közeli parkban, ugyanakkor élvezik a szobacicák biztonságos és kényelmes életét, a legjobb minőségi tápokat kapják (sőt, heti többször külön van főzve nekik), és kicsattannak az egészségtől.
Úgyhogy üzenem a fentebb említett hölgynek hogy úgy látszik máshol jó gazdának bizonyoltunk (pedig ha valahol komolyan veszik az örökbeadási feltételeket, hát a Junior egy olyan hely...), maga pedig (és főleg szegény állatok akiknek a sorsa magára van bízva) sajnálhatja hogy anno nem tanították meg a kedves szülei a jómodorra.
Azt kell, hogy mondjam, igazad van, de sajnos, ha még vizsgához is kötnénk az örökbe fogadást, akkor bizony minden menhelynek bővítenie kellene, mert bizony nagyon kevesen fogadnának örökbe. Nagyon messzire vagyunk még a külföldi színvonaltól. Én úgy tudom minden menhely ellenőrzi később is az örökbe adott kutyusokat, és akkor biztos nem csak a fekhelyet nézik. Sport célokra nem adnak ki kutyát? Ezt most hallom először. Nem tudom mi lehet az ellene szóló érv.
Tisztelt Fórumozók!
Kicsit elszomorító az itt folyó polémiát olvasni. Szerintem nem az a fő kérdés, hogy a kutya bejöhet-e a lakásba vagy nem. Ez fajta, méret, habitus,stb. fűggő. Nem hiszem, hogy egy komondor keverék ideális tartózkodási helye a gazdi ágya vagy ágyelőkéje lenne. Őzpincset pedig nem tartunk kertben.
Tőlünk nyugatabbra, merem mondani, hogy civilizáltabb országokban, a leendő gazdiknak tanfolyamon kell részt venni, mielőtt menhelyről, tenyésztőtől átvennék kis barátjukat. Gyakorlatilag minden tevékenységünket megelőzi egy tanulási folyamat, aminek a sikerességéről egy bizonyítvány tanuskodik. Miért nincs ez így a kutyatartás esetében? Lehet, hogy a tisztelt menhelyek boldogan kiadnak kutyát azokban az esetekben, amikor bizonyosságot nyernek arról, hogy a kis védencük hálószoba kutya lesz, de arról nem győződnek meg, hogy az újdonsült gazdinak halvány fogalma sincs a következőkről: táplálás, rendszeres orvosi ellátás, testmozgás, szellemi fejlődés, kullancs és féreg elleni védekezés és még lehetne hosszan sorolni! Ezt úgy hívják, hogy felelős állattartás. k Tessék belenézni pl. a www.kutya.hu orvosi rovatába! Hajmeresztő és állatkínzó tudatlanság a a "jó gazdik" részéről!
Azt kellene kötelezővé tenni, hogy menhelyi kutyus kiadása előtt a fenti témákból a leendő gazdi tegyen egy sikeres vizsgát. Ha a menhely később ellenőrzi a feltételek betartását, akkor először ne a kutya fekhelyét kutassa a lakásban, hanem ellenőrízze az oltási könyvet, kérjen információt az állatorvostól. Minden más csak ezután következik.
Házőrzőnek vagy sport célokra miért nem adnak ki kutyát? Én rendszeresen agilityzek kétéves pulimmal, de a sport pályán keserű sorsa felett zokogó ebet még nem láttam!
Mielőtt szívtelenségem miatt elindulna a kőzápor, kérem gondolják meg, hogy nem mindig az a legjobb a kutyának, amit mi annak tartunk! Próbáljuk megismerni a kutya igényeit, és azt hozzuk összhangba lehetőségeinkkel és viszont. Ha ez sikerül, akkor a kutya és gazdája is elégedett lesz sorsával. Talán még a menhely is...
Üdvözlettel,
Tenke Ferenc
Én már nagyon sokszor jártam úgy, hogy a beígért gazdi nem érkezett meg, annak ellenére, hogy telefonon többször egyeztettünk. Ez nagyon kellemetlen, mert addigra levettem az összes hirdetést, ugyanis neki biztos kell a kutya, és nagyon rosszul érintené, ha másnak adnám. Elbúcsúzok a kutyától, megsíratom, lemondom a programomat arra az időre, hogy biztos itthon tudjak lenni. És csak várok, várok...Közben lemondom a többi érdeklődőt, hisz a kutya már elkelt. És akkor jön a telefon, hogy bocs, de az út szélén találtunk egy másik kutyát, bocs, de a család meglepett egy kiskutyával, bocs..., ha egyeltalán eszükbe jut ide szólni ennek a marhának, aki várja őket. Ezzel egy csomó munkám, időm, pénzem, kárba veszik.. Próbálom menteni a menthetőt, és visszahívom az idő közben elküldött érdeklődőket, de persze már közben mind kinézett egy másik kutyust. És akkor még a szegény kutyus is lehet, hogy hónapokat vár egy újabb gazdi jelöltre, aki talán nem veri át.És akkor még nem is beszéltem arról, hogy közben hány kutya mellett kellett elmennem az utcán, mert nincs már helyem befogadni, és akik az óta egy autó alatt, vagy a sintér kezében végezték.
Én megértem azokat is, akik csalódtak valamelyik menhelyben, mert nem kapták meg az áhitott kutyát, de sajnos sokszor kénytelenek vagyunk a leggyorsabbnak, a legközelebbinek, és ha van választás a legjobbnak oda adni.
Kedves Anikó ! Tisztelem a nyilvánosság előtti leírását és én maximálisan egyet értek Önnel. További sok sikert kívánok !!
Kedves " kain " ! Önnek válaszolnék csak tömören !Az Ön által kinézett kutya és annak a menhelye közt 250 km volt.Még is, hogy képzelte ezt el?Vannak törvények és formaságok !!Ráadásul 2 kisebb gyermek mellé egy.- HA részükről ismeretlen kutyát haza vinni felelőtlenség !!Ha itt magyarországon is hasonló a törvény mint más államokban akkor a hölgynek tökéletesen igaza volt !! Miben ? Leg inkább abban , hogy 2 kisgyerek mellé olyan kutyát hazavinni akiket még illatról sem ismer?? Jézusom ! Alapból a kiválasztott kutyát legalább egy hét de ez a minimum látogatni kellene ismerkedni vele,családostól főleg a 2 gyermek ( !! )Ha pedig szeretne kutyát, mert ebben biztos vagyok ,sok-sok megyében van kutya menhely.Önökhöz közelebbi.De ha még nem tette meg , előtte mindenképp menjen fel Google keresőre ahol NAGYON jó tanácsokkal látják el a gazdákat. ÜZENEM az ágyában együtt alvó gazdinak is !! Az oldal pedig : kutya.hu. / Hogyan legyek falkavezér? / Négy oldalban leírnak pontosan szinte mindent, hogy s mint kell egy kutyát tartani és nevelni .Tisztelettel : Ildi
Kedves Hölgy!
Nem vagyok fórumozó, de megszólíttattam, hát válaszolok.
(Pár perce magánlevélben ugyan megtettem, de mivel Ön itt utalt egy "menhely" által okozott sérelmére, hát válaszom megteszem itt is.)
Balogh Anikó vagyok. Végre jogerős lett az Alapítványunk, melyet Kutyabajnak hívnak. Menhelyről, utcáról, szeméttelepről-ahonnan éppen szükséges-mentünk, ha kapacitásunk engedi. Eddig Önerőből, több mint 60 kutyát mentettünk, nem egészen 1 év alatt.
Áfonyával kapcsolatban 2x beszéltünk. Kérdeztem, hallgattam, hogy miért szeretnék Őt. Elmondtam Őszintén, hogy kétszer jött vissza "gazdától", melyet ex "kolléganőm" szervezett. Most szeretnék hatványozottan körültekintő lenni.
Azt beszéltük meg, hogy Pénteken mindenképp hívom, mielőtt indulnának, hisz Rá rengeteg jelentkező volt. Ön Szerdán hívott, elmondtam, hogy szoktatáson van. (Ezt Pénteken közöltem volna.) Nem fixáltunk le semmit, még pontos időt helyet se beszéltünk meg. Szerdán megigértem, hogyha már biztosan gazdis jelzem. (Ez "hivatalosan" az örökbeadási szerződés aláírásával történik meg. Még nem történt meg.)
De azt gondolom, ez már csak formaság lesz. Olyan családja lesz, ahol nem motívációs ajándék 6-7 éves gyerekeknek és egy percre sem merül fel, hogy kinti-vagy benti kutya legyen.
Rengeteg az otthontalan, gazdiraváró kutyus, rengeteg menhely van, ahol sajnos nincs rá mód, hogy családlátogatást követően adjanak örökbe. Igy elkerülhetőek a "kellemetlen kérdések".
Sok sikert kívánok.
Üdvözlettel
Balogh Anikó
