Örökbefogadás

Ordas németjuhász keverék - 2 éves szuka

Lulu kutya gazdira talált!

Lulut először simogathatta meg Móni, „mint egy IGAZI kutyát”! Lulut, a 8 hónapos ordas németjuhász kislányt 2015 augusztusban adták le az Illatosra. A nagyon félénk, szinte rettegő, nagyon sovány kutyust szeptemberben vette alapítványunk gondozásába és önkéntes kutyakiképzőnkhöz, Mónihoz került, hogy legyőzze félelmeit és boldog kutya lehessen egyszer. Most olvassátok Móni újabb beszámolóját Lulu fejlődéséről: „.. Luluról kezdeti lassú, de folyamatos fejlődése egy idő után megállt. Eleinte ki sem jött a házból, rettegett, majd a házból végre kijött, a kutyáinkkal elkezdett kommunikálni, és a rács mögött már menekülés nélkül elviselte, ha emberek mászkáltak körülötte. Megközelíteni, hozzáérni nem lehetett, pórázon pedig olyan heves pánikrohamot kapott, hogy inkább megfulladt volna, semmint hogy tegyen egy lépést is. Ennél a résznél azt gondoltam, hogy hagyom, hogy az idő és a szeretet majd kihozza belőle a közeledést és a bizalmat. Eltelt 2 hónap, és kiderült, hogy sem az idő, sem a türelem nem segít. Továbbra is menekült, ha célzottan felé ment valaki, megközelíteni nem lehetett, mert morogva próbált elbújni. A póráz … meg, hát kriminális volt. Sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb módszer, és úgy döntöttem, hogy finoman, de csak kényszerítve lehet előrelépést elérni nála. Nemrég megvolt az első sétája a pusztán. Hosszú pórázon, a vizslánkkal együtt vittük ki. Nem állítom, hogy élete legszebb napja volt, és felhőtlenül nyargalászott a dombokon, de legalább egy idő után már magától jött velünk anélkül, hogy húzni kellett volna. Időnként szaglászott, füvet legelészett, ami határozottan jó jel, mert a félelmen kívül mással is foglalkozott. a séta végén pedig, bár oda nem jött, ha hívtam, de nem is próbált elmenekülni, hanem egyhelyben megvárt a póráz végén. És ma először megsimogattam, mint egy igazi kutyát! -:) szóval újra haladunk előre! Manapság már mutat némi érdeklődést irántam, amikor bent vagyok náluk takarítani, vagy a saját kutyámmal játszani. Ugatva köröz körülöttem (nem agresszívan, inkább érdeklődően). Oda még nem jön, de megközelít. A kerítés mögött viszont határozottan őrzi a területét. A pórázon séta még mindig nagyon nehéz dolog, gyakoriak a kitörési kísérletei. Ha odamegyek hozzá pórázon és megsimogatom, azt elfogadja, de magától még mindig nem kéri. Megfogni csak úgy lehet, ha bemegy a házába, és ott rácsatoljuk a pórázt. Haladunk, bár nagyon lassan, de biztosan. Hosszú hónapok szerető – és hozzáértő gondoskodása után Lulu megtette a következő nagy lépést, hogy újra bízzon másokban… egyszer még talán, az emberekben is. Lulut csak olyan hozzáértő, toleráns és megértő gazdinak tudjuk – várhatóan szeptembertől- örökbe adni, aki tudomásul veszi, hogy Lulu talán sohasem lesz egy ragaszkodó, odabújós, családi kutya. Valószínű, hogy neki, kertes házban egy békés sarok kell majd, ahol az Ő belső világát nyugalomban élheti, és talán idővel elfogadja az embereket is közvetlen környezetében. Köszönjük Móni áldozatos munkáját és köszönet Viktornak a gyönyörű képekért! Gazdira váró kutyáinkat az alábbi oldalon tudod megnézni: http://vigyelhaza.hu/kutyalista/ Érdeklődni a 06 20 934 4826 és a 06 20 326 9708 számon tudsz hétfőtől péntekig 9 és 18 óra, szombaton 9 és 14 óra között!

Vigyél Haza Alapítvány | Pest