Ne vásárolj szaporítótól! A szaporítás állatkínzás!

Koszonjuk! Ugyis megyek ma (is) a lovardaba (ujabb tengerimalac akcio van kialakuloban), megbeszelem Viktoriaval. Elkuldened privatban (ha nem nyilvanos), milyen adatokat, papirokat vagy hasonlokat kell bemutatnunk Nektek, amivel bizonyitjuk jogosultsagunkat? Gondolom, kell valami ilyesmi. A privat cimem pagipocok@yahoo.com.

A Zöld Zebra Állatvédő Egyesület a menhelyek, állatotthonok segítésére jött létre, főleg ivartalanításban nyújtanak anyagi támogatást a rászorulóknak, ill. lakossági ivartalanítási akciókat szerveznek országszerte.

Ha ebben tudunk segíteni, írjál mailt: eszoke@janegoodall.hu

Üdv: Erika

Nem tudok rola, hogy lenne fajtamentes. Nalam eleg sok agar megfordult mar, de miota megszuletett a kislanyom (most 2,5 eves), kicsit visszabb kellett fogni magamat. Nehany agarassal osszefogva probaljuk figyelemmel kiserni a bajba jutott kutyakat, de ugy tudom, szervezett mentes, mint pld a pointereknel vagy retrievereknel, nincs. Nagyon nem egyszeru az agarmentes, mar csak a fajta tulajdonsagai miatt sem... Akiknek tudok, segitek, de hatarozottan le vagyok korlatozva, remelem, ahogy no a lany, ujra kinyilnak kicsit a korlatok

A labi nalunk maradt. Illetve ez igy nem igaz: az en felugyeletem mellett kinn van a lovardaban, ahol benn lehet a szolgalati lakasban es jo nagyokat setal a tobbi (befogadott) kutyaval es elvezi az igazi kutyeletet. Minden nap talalkozunk, a kajat en hordom neki, a dokikoltseget felezzuk a kinn lako lannyal. De van nala mar befogadott vizsla, nemet juhasz, keverek kutyus, es minden honapban erkezik "uj", es szerencsere havonta-ket havonta talalunk gazdit is. De a labi marad. Ja es nem szoltam meg a kozel 20 nyulrol, a jo 35 tengerimalacrol es a madarakrol: nala kotnek ki a leselejtezett allatok... A malacokon es a nyulakon is osztozuk, a kislanyom oromere. Folyamatosan keresunk nekik gazdat, szerencsere, a lovasok is segitenek ebben... "Orokbe" is lehet fogadni ott elo allatkat, havonta x osszeggel tamogatva, vagy "ketrecberlessel", mashogy - hiaba a jo adottsagok - nem birnank. Igy van olyan kutya, akit mar orokbe fogadtak, de nala lakik, a gazdi minden heten jon, jatszik vele, hozza az ennivalot, allja az allatorvost es szeretgeti, de a kutya a lovrdaban maradt. Amugy a fiuk mind ivartalanitva vannak, a harom cica is, es a szukak jo resze... Csak a fajtatisztak kozul van, ami "no"maradt, de azokra kulon ugyelunk. Szerencsere a tartasi korulmenyek megeloztek (eddig) a bajt.

Csak az általatok tenyésztett és rossz gazdihoz került agarakat mentitek, vagy más bajbajutott agárnak is próbáltok segíteni? Létezik agármentés egyébként? Épp most pénteken ülnek össze a fajtamentők és a MEOE a jelenlegi állatvédelmi helyzet megtárgyalására...

A labival végül mi lett? Befogadta valaki?

Szia, olyan emberek vettek meg tolem őket, akiknek nem ők az első agaraik... Pontosan tudtak, mit tesznek. Csak úgy tűnik, a mindennapi gondok mellett eltűnt a kutyákért való felelősségvállalás, ők meg önállósították magukat.

Amúgy Karácsony előtt néhány nappal, egy chipes labrador szukat talaltam, a falu szelen kucorgott a bokrosban állítólag már napok óta. A tulajt felhívtam, annyi volt a reakciója, örül, hogy jó helyre került, de nem tart rá igényt...

Köszi a hozzászólást!

Agarakról sajnos hallottam már hasonló sztorikat, sokan nem tudják, milyen erős vadászösztöne van ennek a fajtának, s hogy erdő, mező közelében kizárólag pórázon szabadna őket elengedni - jól mondom? A vadászok sajnos engedéllyel lövik ki a "kóbor" állatot...

Talán alaposabb felvilágosítással a kutya jelleméről kiszűrhetnéd a jövendőbeli gazdik alkalmasságát...

Szia, én vagyok a másik véglet... Magyar agarat tenyésztek, kétévente egy alom jön le, és szinte minden évben van legalább 2-3 alkalom, amikor a kennelemből származó, MÁR ELADOTT kutyáknak kell segítséget nyújtanom: gyepmesterek, állatorvosok, vadászok jutnak el hozzám a chipek alapján, mint tenyésztőhöz. Most két, éppen egy éves kutyáért harcolok, testvérek, Albertirsa térségében vannak...

A kutyákat szerződéssel megvették, jó nagy pénzt fizettek értük (nem adom olcsón, elvileg minél értékesebb, annál jobban vigyáznak rá), és kevesebb mint egy év múlva már a határ összes vadőre őket üldözi, az állatorvosok tucatszor varrták össze. A szukát egy vadász házaspár fogadta be, de csak ideiglenesen, a kan befogadó családja, egy református lelkész házaspár szeretné őt megtartani - szerencsére. Holnap beülök az autómba, levezetem a közel 150 km-t és elmegyek, megnézem a két kutyát, elhozom az ideiglenes befogadótól a lányt, és megismerkedem a lelkész házaspárral. Év elején járunk, és máris ketten vannak...

Nemcsak a lelketlen kutyaszaporítók ellen kell fellépnünk, hanem a felelősséget nem vállaló "új kutyatulajdonosok" ellen is, úgy érzem. A végeredmény ugyanaz: kóbor, beteg kutyák tömege...

pagipocok@yahoo.com