bejelentkezés|regisztráció

• Hírek
• Gazdit keresnek
• Elveszett állatok
• Talált állatok

Hírek, cikkek

Májusi árvízi mentések

Tatabányán kiöntött a Galla patak. Mint azt már mindenki tudja, elöntötte dózsakert, és kertváros közti kerteket, szántóföldeket, és magánterületeket. A tűzoltók már két napja éjt nappallá téve dolgoztak, szivattyúztak, zsákokat töltöttek meg homokkal, hogy vissza tudják szorítani az egyre nagyobb árt, és kisebbé tegyék az árterületet.

Rettenetes volt a látvány, az emberek elszörnyedve nézték, autóikkal lelassítottak, igazi katasztrófa turizmus alakult ki.  Vasárnapra a víz a kertváros oldalán már elérte a vasúti töltést, aminek következtében még jobban felduzzadt, így az áradó kispatak beterítette a környéket egybefüggő vízzel. Hátulról sikerült kimentenünk egy kutyust, embert nem találtunk, ez az egy szerencsétlen állat egy kis dombon fagyoskodott, el nem mozdult onnan. Sajnos a többi kutya ezt már nem élhette túl, mivel az ólak teteje látszott csak ki a vízből, és ha meg voltak kötve, fikarcnyi esélyük sem maradt a túlélésre, elmenekülni, vagy az ólra felmászni nem tudtak.

A patak másik oldalán régi önkormányzati kertek találhatóak, amelyeket már szombat délután kezdett elönteni az ár. Mi már ekkor ott voltunk, de a gazdákat nem találtuk. Amelyik kutyust ki lehetett emelni, azt elhoztuk. Mind rémültek voltak, ázottak, és nagyon örültek, hogy valaki rajtuk is segít. A mai napig nem értjük, hogy lehetett nyugodtan aludni úgy, hogy  mindenki tudta; áradás van! Sajnos voltak kertek, ahova nem tudtunk bejutni, mert a víz már derékig ért, és az alja annyira el volt iszaposodva, hogy süllyedt benne, aki megpróbált bemenni az ebekhez. Úgyhogy haza kellett jönnünk késő este úgy, hogy nem tudtunk segíteni minden kutyán.

Másnap már korán hajnalban ismét útra keltünk, hogy még egyszer körül nézzünk, hátha találunk még bajba jutott állatot. A kerteket ekkora már teljesen ellepte  víz, már a kertkapun kívül combig ért, a bejutás lehetetlen volt. Kétségbe esetten fordultunk Janics Csaba tűzoltó parancsnokhoz, segítsenek, adjanak nekünk csónakot, hadd nézzünk körbe még nem szeretnénk egy állatot sem itt hagyni. Csónakot ugyan nem tudtak adni, de segítségünkre sietett Suta István, és Bukó János, aki búvár ruhában leereszkedett a meredek domboldalon, és bement a kertekbe, körbe járta, nincs-e még valahol kutya, cica, haszonállat.  Segítségével még ki tudtuk menteni az életben maradt nyulakat az egyik kertből, és immár nem maradt azon az oldalon sem bajba jutott állat.

Nagyon szeretnénk megköszönni mindenkinek az áldozatos munkáját, segítségét. Az emberek empátiáját velünk kapcsolatban, a rengeteg telefonhívást, aggódást, és figyelmet!